Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
160 érzetében a jobbágyok’) esedezve kérték az apátot s szerzetes társait, hogy oldozza fel őket a kiközösítés büntetése alól. Ez, minthogy mezítelen lábbal borultak az apát és társai elé, meg is történt. De mivel hamis vádat emeltek uraik ellen s gyalázattal halmozták el ó'ket, sok kihágást is követtek el s azonfelül 100 márka birságbüntetésbe is estek : az apát és társai az udvarbiró s a jobbágyok egyesített kérelmére megkönyörült rajtok, nagylelkűen megbocsátott nekik s elengedte a kikötött bírságpénzt is. Az udvarbiró azonban, hogy elkövetett súlyos vétségök miatt egészen büntetlenül még se maradjanak, kiesinyre-nagyra egyaránt kiterjedő büntetésül azt szabta ki reájok, hogy raindegyikök egy álló hónapot töltsön a székesfehérvári börtönben, hacsak az apát és társai e bűn- tetésöket is nem akarják leszállítani. És minthogy a 100 márka birság lefizetése nagyon súlyos teher volt volna a többi szolgaosztályra nézve, könyörületből s az udvarbiró kérelmére ezeknek is teljesen elengedték a birságpénzt. Nehogy mégis uraik ellen elkövetett méltatlanságaik és az okozott károk dacára teljesen büntetlenül maradjanak, néhánynak fejét félig lenyiratta s a piacot meg kelle kerülniük annak bizonyságául, hogy az uraik ellen vétó'k és lázongok büntetést érdemlenek. És minthogy a jobbágyok sorából való Ibrahim, Ambrus és Mocchűs még bizonyos ügyekre vonatkozó számadásukkal adósak maradtak, az apát és társai — az udvarbiró ítélete szerint — e címen bármikor számadásra vonhatják őket. Ily előzmények után készült ama nevezetes oklevél, mely úgy helyirati szempontból, mint a szorgalmi osztály különböző fokozataira s az állásukkal járó terhekre vonatkozólag egyaránt nevezetes.2) IV. Béla nemcsak a gyászos emlékű tatárjárás, hanem trónralépte után azonnal nagy erélylyel fogott az ország újjászervezéséhez. A megyékben gyűléseket tartott; úgy a korona mint egyesek felforgatott birtokviszonyait külön biztosok által igyekszik rendezni s helyreállítani. Megvizsgálja s <) Kik t. i. ügyvivői voltak az apátsági népeknek, „principales io- bagionum et populorum capitanei“ és „nomine nostro et procuratorio nomine populorum et iobagionum Eccl. S. Martini . .“ u. o. 534—535 1. 3) Árp. Uj Okm. II k. 1—26 1. Némely helyei azonban már olvaa- hatlanok.
