Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 24 — Törvényén. A nyelv ezek által kap nagy erőre.

u Megcáfolja erkölcsrontó hatásukat: „ . . Szegletben romlik az erkölcs, Nem nyilván helyeken .... A magas Istennek fölséges templomi szentek ; Mégis az elfajzott erkölcs oda férkezik ; így hát Felforgassuk azért az imádság házait ? Mennyi gonosz lappang könyvben ? tehát könyvinket tűzre rakassuk. Sok falu és város hamuvá lőn a tüzek által: Innen azért élesztni tüzet tilalomba tegyük hát ?" Elésorolva a szinügyből eredő hasznokat nemzeti mívelődésünkre, megcáfolván az ellenvetéseket, felriad: „Férfiak, ébredjünk! távol kergessük az álmot! Rohanással döntsük ölünktől Kincsünket!" Ha szózata sikerre vezet: „Akkor Pimplának vize mellett sikra ledülvén, Felforradt tűzzel ragadom kis kobzomat, és a Nagylelkű magyarok lesznek, kiket énekem elzeng." S kik voltak azon nagylelkű magyarok, akik verse sikerére fölébredve rohanással dönték ölükből kincsöket? Szóljon a még ugyanazon évben elzengett éneke: A győri növendékpapságnak, midőn a pesti nemzeti theatromra száz forintot összeszedett és Kulcsár István urnák béküldött. 1815. A papnöveldék gyűhelyei s gyúpontjai a hazai nyelv és ezáltal a nemzetiséghez fellángoló nemes érzelmeknek : „Gyermeki a tegzes magyaroknak, része Minervát Tiszteli, Maecénást más rész fölvette követni." Főpásztoruk meggyújtja bennök a tüzet, elődeik példája magas lobogásba hozza, s áldoznak nemzeti irodalomnak, nemzeti intézetnek oltárára. Csak két éve mult, — 1813 — hogy a központi növendékpapság áldozata magyar Horácunknak, Berzsenyinek, költeményeit a nemzet kezébe adta, s ime most egy második magyar Virgil szózatára „ Elsők Lettenek a nemzet kértére hajolni. Böcsülnöm Kell a szent lángot, mely kebletek égeti, áldnom Srivetek érzelmét."