Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 25 — Szózatát máig is visszhangozzák hazai papnöveldéink falai, sikerre vezérlik a valóért, szépért, jóért dobogó sziveik : „Illik nyelvünknek ügyében Buzgóknak lennünk, melynek hangjára Zalánnak Széke ledűlt, s a hét magyarok birodalma fölötte Épülvén, örökös létet magvoknak igére ; Mely hajdanta Kelenföldön harsogta : vitézek ! Arra megyünk, hol Detre agyát nyil fúrta meg egykor, S a szláv járomnak most kell megdönteni fáját ; Melyen Etelka panaszjajját az egekbe röpíté, Szívének belharcaiban, mikor önte sirám ot." így lelkesítve lelkesül, buzog tovább nyelv- és általa

H

orvát i.tván nemzetiségért, midőn a nemzeti becsület óriás védője Horvát István Schwartner Mártonnak diplomatikája- és statisztikájában oly vádakat talál, melyek sem a magyar nyelv valódi történetével, sem a nemzet anyai nyelve iránt való buzgalmával, sem Nagy-Lajos és Hunyady Mátyásnak egy országos nemzeti nyelv iránt való gondoskodásaikkal össze nem egyeztethetők. Horvát Endre tüzes költői levelet ir : „Horvát Istvánhoz." „Fölgyújtotta hevem könyved, láng lettem egészen ; Bár tudod, eddig is nem utolsó nemzeti tűzzel Izzadozott kebelem," Látja Nagy-Lajos és Hunyadi János árnyékait, Kinizsit a „Fiaim, most rajta !" vezérszavával ; Mátyás könyvtárát Budán: „Ott láttam mindent, valamit most látni akarnék: A bel- a külföldnek színét párducban; az asszony S szűz sereget nyusztos mentében, karperecekkel Kkeskedve, magyar szó zengett nyelveken, a szín Ifjúság magyar ódáit dallotta ebéd közt." „Aztán a roppant könyvesház ajtai nyíltak ; Felséges látás. A könyvek tengere fénylett Kötve piros bársonyba, ezütsark, kapcsa is olyan Falkáján ragyogott ; az arany bíborra kivarrva A szomszéd osztály könyveknek kérgein égett, Részét fedte selyemtakaró, százféle virágok, Annyi remek s csoda szépségekkel rátűzve valának ; Mindazok a szüzek hímezték, akik az atyjok Házát elhagyván, csöndesb életre vonultak S a szent oltárnál örökös gyászt venni magokra,"