Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 18 — Vilt József a - győri püspökségbe ünnepi készületekkel, a népnek örömkiáltási között beiktattatott 1806. Benne nem a szokott, keresett szólamokkal, hanem a fiúi őszinteség hangján vonzó egyházias kenettel tolmácsolja az elárvult egyházmegye régi bánatát, ujabban kigyuladt örömét: „lm mintha Nilus népe kiáltana Józsefre áldást, aki után szegény Jákob naponkint siralommal Törte kezét szemeit törülvén". Elésorolja az uj főpásztor erényét, ismételve azon szép tulajdont, amit Fabchichban oly nagyra becsült: a nyilt igazságot az alattomos hizelkedés ellenében : „Hizelkedó'knek gyűlöli táborát, Kik mint az álnok lesre szokott vadak A jót, az ártatlant lenyomják, S polcra segítik az érdemetlent. 0 csak serényen fáradozót szeret, Érdemre néz ő, nem pedig a személyt Választja, példáját követvén, Bölcs, igaz isteni Mesterének." lója

: „a Az 1809-ik felkelő nemesség buzdítására Kisfaludy Sándor 1h^"

mze

t:hazafiui szózatot, Horvát Endre classicai színezetű ódát ir : „A felkelő nemzethez". Ezen, öt, mások szerint hat kiadást ért és 20 év múlva is keresett költemény az irodalombarátok figyelmét azonnal magára vonta. Valódi harci riadó, szárnyaló, lelkesítő, magával ragadó fönséges eszméivel, képletes, körmondatos, élénk rajzaival, zengzetességével. „Kardra, lovakra, derék magyarok, dél, napkelet, észak Es nyugat őrszemmel kísér mint Atila magvát Benneteket, valamerre vagyon neve, híre magyarnak". Benne míg egy részről a rettegni tudatlan vitézeket őseik nyomai követésére hívja föl, — hősök kidomborító jellemzésével, csaták, diadalok szin- és erőteljes festésével; másrészről a hölgyeket: „Kiknek gyöngyajakin függnek sok szittya vitézek," gyengéden vigasztalja: ne féltsék Árpád izmos harcfiait, mert „Mennyi magyar, mindannyi halál dűl a csatahelyre ; Mennyi fokost, mindannyi halált visz nyerge fejében ; S mennyi csapást, mindannyi halált oszt büszke lováról."