Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 19 — József főherceg küzdelmét Miltiades marathoni csatájához hasonlítva a koronás felségtől apostoli áldást kér, a nemzetked* velte királynéhoz pedig így szól: „Adj lobogó zászlót seregünknek, melyre tekintvén, Kétszerezett tűzzel keseredjünk a viadalnak : És így vagy jelesen győzzünk, mint boldog atyáink, Vagy ha halál sorsunk, tetemink takarítsa örök név." A haza és király iránti rendíthetlen hűségnek, a történelem kiváló eseményei, a hagyományok iránt viseltető mély érzéknek, az ősi dicsőség fölébresztésében a legtisztább kegyeletnek kifejezése e költemény. Lángba borította ez a felkelő nemességet, lángba borította nemes barátját Fabchichot is, aki később a Győr ostroma alatt lángba borított becses könyvtára mentésének áldozata lett. A hős költői dictio, melynek őaz első z,r

c

aé™!' megteremtője, már e költeményében feltűnik, még nagyobb arányokat ölt Zirc emlékezetében, e tankölteményben, amely épen Zirc viszontagságainak élénk leírásával némileg hőskölteményi színezetű, noha benne a történet csak hordozója a tanelemnek. 1814-ben Takács József adta ki mint téti szüleményt, oly férfiú művét, ki hivatva van nemcsak népét, hanem nemzetét is tanítani; mint oly szerzetről irt művet, mely az elmélkedő magányból a nyilvános nevelés, tanítás terére lépett; mint oly költeményt,'melynek nyelve tiszta, gazdag, hajlékony, festései értelem mellett képzelem- és érzelemhatók, versei gördülékenyek, s főleg azon fennszárnyaló hazafias iránynál fogva, mely mindvégig megtartja hatványozott lengüíetét. A mű ezen alapeszméből épül föl: „Ah! mi sebes szárnyon röpköd minden, mi halandó! Mindenek elmúlnak, csak az erkölcs ér maga túl-kort!

u A hazai történet egymást-követő mozzanataiból fejti ezt ki a költő, visszarepülve Zirc alapítására, Imre idején, majd a korra, midőn Endre „A kacagányvállu lovagokkal nyomta Koraddint, S hol maccdó Sándor hajdan tábort üte, mostan Álmosi markokban villogtak fényes acélok, S csótáros paripák patyolat kontyokra tiporván, Pajkos arabsoknak gőzölgő véröket itták," S míg Hunyady János és Mátyás diadalmasan harcolt, 2*