Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877

— 9 — is vala.

9) Voltak templomaik, melyek különösen kiemeltetnek mint asylumok és isteneik közöl főleg Zeus, a vendégjog védője az, ki a szerencsétlen menekülőt ótalmába fogadja s szentélyében védelmet biztosít számára az üldözés ellen. E menhelyek ilyetén jellege tágabb körben is el vala ismerve s tényleges bántalmak ellen egyebeknél nagyobb biztosítékot nyújtottak. Ilyenek voltak pl. Athene Alea temploma Tegeaban,

1

0) Poseidoné Calauriában, továbbá Taenarumban,

1

1) Zeus Lykaeusé Arkadiában,

1*) Apollóé Delosban,

1

5) továbbá a ciliciai tengeri rablók által a Kr. el. században kincseik miatt feldúlt argosi és samosi asylumok, melyek menhelyjoga állítólag az amphyctionok határozatán alapult

1

1) stb. Voltak pusztán helyi jellegű menhelyeik is; ezek közé tartoztak a többek közt Atheuben Theseus temploma, hova a rabszolgák menekülhettek uraik embertelen bánásmódja elől;

1

5) Athene temploma az Acropolisban, továbbá az istenek 12 oltára.

1

6) Kezdetben a menhelyjog csak azon szerencsétlenek részére biztosíttatott, kiket jogtalanul vagy vérboszu esetében jogszerűen üldöztek, Időszámításunk kezdetén azonban a szolgákon kívül már az adósok és a gonosztévők is élvezték a menhelyre vonulás előnyeit. Legfölebb olyanok zárattak ki a menhelyekből, kik törvényen kivül állóknak nyilvánítattak (áimía), vagy akikre a halálos büntetés már kimondatott mint pl. Athenben; másutt azonban, mint Spartában még ez esetben sem.

1

7) Minden egyéb menekült, akár szolga, akár szabad, míg az oltáron vagy a szentélyhez tartozó területen belül tartózkodott volt, teljes sérthetlenséget élvezett. A társadalmi viszonyok, a szolgai osztály személyi állapota ugyan az idők folytában keveset javultak, a vallásos érzelem is hanyatlott; ámde a törvényhozás, az igazságszolgáltatás egészben véve rendszeresbbé vált s az egyén megfosztatott az önbiráskodási jog gya•) Ubi et iu fauo lucoque ea religione et eo iure saneto, quo sunt templa, quae asyla tiraeci appellaut, et nondum aut iudicto bello, aut ita commisso, ut atrictos gladios aut sanguiuem usquam factum audissent stb. Liv. 1. XXXV. c. 51. i

0) Plutarchi chaeronens. vitae paralellae, Ly9. 30. ") Strabonis geographicorum üb. VIII. p. 258 baseli kiadás 1523.; Thucydidis de bello peloponnesiaco Hb. I. c. 128, 132. '») Thucyd. I. V. c. 16. '•) Liv. id. fejez. w) Tacit. annal. I. IV. c. 14. ") Plutarch. Theaeus 36. Uerodoti Halicarnass. Musae II. c. 7. és VI. c. II. és III. k&t. tíaehr. Lipsiae 1859. Plutarch. Solon. 12. 1) Polyb. histor. üb IV. 35.