Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877

— 50 — elő a történt dolgokat, 3 mily ravasz eszközökhöz folyamodnak védelmök érdekéhen. A körmenet után kilenced- és tizednapra a katonáknak betegeknek kelle magokat szinlelniök állítólagos égetési sebeik miatt. Igv pl. Jäger József a föntebb vázolt esemény utáni napok egyikén mások társaságában egy aranyat elborozgatott, de civódást kezdvén, jól elverték s az őrhelyre vitték. Büntetésül két napig kelle az uj erődítménynél dolgoznia ; most azonban egyszerre süketnek vallja magát, habár kilenc napon át semmi baja sem volt s nem is panaszkodott. A jézustársasági atyák tekintetbe véve, hogy a katonai körökben a katonaság eljárása folyton nyilvános helyeslésre talált, nagyon óhajtották volna, hogy az egész ügyben részrehajlatlan biztosok vezessék a beható vizsgálatot, kik különbség nélkül eszközöljék mind a katonaság mind pedig mások tanuvallatását. Ellenkező esetben a valódi igazság kiderítését az adott viszonyok között kétesnek tartották. E meggyőződésöket az egyik atya hevében a várparancsnoknak is nyíltan szemébe mondotta, kijelentvén, hogy nagyon szeretnék, ha ő excellentiája ez ügyben őszinte, igazi és alapos felterjesztést tehetne ő felségéhez ; de e fölött igen kételkednek. Az egész város a katonasággal ellenkezőleg érdeme szerint méltányolta az egész esetet. Az öreg Malzheim, ki ablakjából nézve szemtanúja volt az eseménynek, felkiáltott : „Uram, Istenem, én is voltam katona és pedig lutheránus , de ilyen merényletet sohasem láttam vagy elkövetni nem inertem volna !

u — Miután a tényálladék a tanuvallatások alapján világosan bebizonyult, hogy a katonai erőszak ütötte ki a szt. ostyát és tartóját az áldozár kezeiből, a dolog lényegén mitsem változtat az a találgatás, valljon a szt. ostya vagy a szentségtartó töretett-e össze előbb, vagy hogy tán az áldozár a katonaság erőszakoskodása folytán kiesett szt. ostyát megmenteni akarván, maga törte azt össze. Valljon nem adtak-e jogos félelmüknek kifejezést az által, hogy két napra a körmenet után ama kikeresztelkedett zsidó nőnek, ki Malzheim házában lakott és az utcára jőve az egész esemény lefolyásának szemtanuja volt s mindazt, amit látott, másoknak is elbeszélte — az alparancsnok két francia aranyat adott azon kikötéssel, hogy hallgasson s inkább távozzék el a városból ? ! . . Ezt maga a nő beszélte el Nicoleti orvosnak és Milpek asszonynak, továbbá a collegium kapusának ; mely eljárása miatt a megtért uőt mindenáron elakarták Győrből távolítani. A várparancsnoknál tartott tanuvallatáskor azt kéx-dezték tőle, valljon nem vesztegették-e uieg pénzzel a jézustársaságiak, hogy terjeszsze s beszélje el mindenfelé azokat, amiket mint szemtanú állí-