Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877

— 18 — aenek el ; a menhelyek átalában ne a sértőket, hanem a bántalmazottakat fogadják oltalmuk alá."

4

0) Vájjon a németeknél a kereszténység előtti korban birtak-e templomaik s egyéb szenthelyeik a menhelyek jellegével, alapos érvekkel be nem bizonyítható. Szenthelyeik mindenesetre háborítlan békének örvendettek ugyan s aki azt valamely bűntény elkövetésével merészelte megszentségteleníteni, annak tette súlyosabb beszámítás alá esett, miből azonban nem lehet azok menhely-természetére következtetni. Igen valószínű, hogy a németeknél uralgó vérboszu és egyéni elégtételszerzés korában a sértett fél boszuállását még a szentély sem volt képes meggátolni. Némely törzseknél a király csarnoka s a szabad ember háza minden hatalmaskodástól ment vala ;

4

1) miáltal nem annyira az üldözés elé igyekeztek gátot vetni, mint inkább a hely sértetlenségét fentartani. A keresztény menhelyjog a germau népeknél hamar meghonosult és tagadhatlan, hogy ez intézmény már kezdettől fogva kiválóan áldásos hatásúnak bizonyult, miről nem egy krónikás világos adatai tanúskodnak. így Gergely toursi érsek (f 595) irja,

4

2) hogy egy rabszolga-pár, mely két évi viszony után végre embertelen urának akarata ellenére egybekelt, a templomba menekült. Urok, Rauching, II. Childebert korában frank herceg, lakomák alkalmával abban találta gyöuyörüségét, hogy valamelyik rabszolgájának testéről a hust gyertyával egész a csontig elégettette. Ha a szerencsétlen meg mert moccanni, azonnal keresztülszuratott. Minél jobban jajgatott, annál nagyobb vala a szörnyeteg úr öröme és gyönyörűsége. Az egyház elöljárója az említett rabszolga-párt csak akkor szolgáltatta vissza kezeibe, mikor kezét az oltárra téve ünne pélyesen megesküdött, hogy az egybekelteket nem fogja többé elválasztani. Azonban alighogy kezei közé jutottak, a két szerencsétlent egy fakoporsóba zárva, elevenen eltemettette, hogy ekkép örökre egyesülve maradjanak. Az odasiető áldozár csak nagynehezen eszközölhette ki a koporsó kiásatását, de már későn. A rabszolga még élt ugyan, a nő azonban már elhalt. A szent helyekre való menekülés egyébiránt nem mentette föl az illetőt minden büntetés alól. Csak a súlyos testi büntetéseket és a halálbüntetést igyekezett az egyház a menekült fejéről elhá4

0) Corp. Jur. civil. p. III. uovellas continens. Nov. XVII. De mándatis principum. ««) „Edict Rothar. c. 274. ") Hist. Francor. V. 3. v. ö IX. 9. Bouquet-nél: Scriptores rer. galüc. T. II.