Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877

- 19 rí tani.

4

3) Az orleansi zsinat (511) szintén megerősíti a római törvény szerinti menhelyeket, eltiltván a menekült bűntettes kihurcolását az egyházból, annak előcsarnokából vagy a püspöki lakból.

4') A biróság előbb nem is követelhette a menekült kiadatását, míg mes nem esküdött, hogy a menekültet sem csonkítás, sem egyéb testi büntetés alá nem fogja vetni ; a bűnösnek a sértett féllel ki kelle egyezkednie s megbékülnie. A 625-ben tartott rheimsi zsinat azt határozza, hogy aki az egyház segélyével kiszabadul a halál karjaiból, előbb ne nyerje vissza szabadságát, mígcsak meg uein igéri, hogy az egyház által kiszabandó bűnbánati cselekvényeknek aláveti magát. Különben a németeknél épúgy mint a rómaiaknál fordulnak elő oly kivételes esetek, midőn s> békebontásnak a templom sem nyújthatott védelmet vagy legfölebb csak ideiglenesen.

4') A kárpótlási kötelezettség, mely rendesen együtt járt valamely büu tetéssel s gyakran pótolta is az utóbbit, a menhelyjog igénybevétele által nem szűnt meg sohasem. Nagy-Károly törvényeiben a menhelyre vonult bűnöst felmenti ugyan a halál- és testcsonkítási büntetéstől, az uralkodó részére azonban ez esetben is föntartja a számkivetési jogot.

4

6) A lU-ik század óta az egyházi hatalom központosítása erősebben lép előtérbe, és ezóta az egyház látható feje kezeli a men helyjogot s osztogat az egyes egyházaknak ilyes kisebb-nagyobb terjedelmű kiváltságokat. Míg keleten az egyház lassankint teljesen az állam hatalma alá került, addig nyugaton az egvházi hatalom föntartotta függetlenségét s önálló, szerves fejlődési irányt vett. Fölszerelve a hajdankor mívelődési romjaival, az egyház kezdet óta úgy lépett föl a barbarok közt, mint az uj társadalom gyámnője ;

4

7) mint ilyen a nyilvános és magán-élet minden jelentékeny ügyeibe közvetlenül beavatkozik, hatóságát sok természeténél fogva tisztán polgári dologra is kiterjeszti. A pápa mint a keresztény népcsalád elismert szellemi feje, legfelsőbb fórumként dönt még a belügyi és nemzetközi kérdésekben is; a népjogok őreként szerepel s azért a királyoktól is, midőn őket mint az Istentől nyert 4*) Lex Bajuvii Tit. 15. „Nulla culpa sit tarn gravis, ut vita non concedatur propter honorem Dei et reverentiam sanctorum. M) Cantu : Világtörténelem 372. I. 7. köt. 4

i) Lex Saxon. 111. 5; N. Alfred törvényeiben c. 5. 1. Portz: Monumenu Gerui. bistorica, T. III. IV. melyek a törv.-gyűjteményt tartalmazzák. 4

A Cherrier. Enchiridion juris eccles. T. I. p. 442. Alzog: Egyetemes egyházi történelem. II. köt. 1—2. lap, fordít. Nagy Zsigmond. 1659. a*