Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877
— 13 — síus 8 8) szerint a triumvirek (II.) Caesar emlékére megégetése színhelyén kápolnát emeltek s azt a menhely jellegével ruházták föl. ahonnét senkit sem lehetett elutasítani vagy elhurcolni; hozzáteszi, hogv azelőtt egyetlen Isten iránt sem tanúsítottak ily tiszteletet, mert a Romulus által nyitott menhely is, miután azzal kitűzött célját elérte, jogilag megszűnt s csak a szent és sérthetetlen nevet tartotta fönn. A latinba is átültetett görög elnevezés egyébiránt a görög származás bélyegét §üti az egész római menhelyintézményre. Suetonius azt állítja ugyan, hogy Tiberius eltörölte a menhelyek szokásjogát mindenütt, 2 0) ahol csak léteztek; ez állítása azonban legfölebb a Tacitus által fölemlített tartományokra szorítkozhatik s nem vehető a szó szoros értelmében. Pitiscus 8 0) hivatkozik régi pénzekre, melyekből világosan kitűnik, hogy nemcsak Tiberius, hanem Claudius, Vespasian, Domitian, Traján, M. Aurel, Macrinus, Heliogabalus, Decius császárok idejében a tartományokban is divott még a menhelyintézmény. Legalább a szent és sérthetlen íspí; w. y.rr'A<.ú) jelzők Ázsia s Görögország számos városaiban talált különféle időbeli pénzeken olvashatók. 3 1) Némely esetekben a menhely a rómaiaknál is csak a jogtalan erőszak vagy az ura emberietlen bánásmódja elől megszökő szolga számára nyújtott otalmat. A felségjogból kifolyólag a császárok templomai, kápolnái megannyi menhelyekké lettek ; sőt a rómaiak a katonai jelvényeket, a császárok szobrait is felruházták a menhelyjog minőségével, amennyiben legalább ideiglenes védelmet nyújtottak. 8-) A római jogrendszer szerint egyébiránt az idemenekülés által a szolgai állapotúak sem oldattak föl a büntetés terhe alól; csak a törvényes igazságszolgáltatás biztosíttatott részökre. A teljes büntetlenséget még a császárok szobraihoz menekült szabadokra , e) „Edixerunt . . . nequis impunitatis causa in eius sacellum confugiens. inde eiiceretur aut abriperetur; quod nemiui ne deo quidem tribueraut antea. iis, quae sub Romulo acta sunt exceptis. Quamquam id Romuli asylum etiam. postquam is multitudinem virorum eius nomine collegit, deiude titulum tantum loci sancti inviolatique habuit, non rem: ita obseptum, ut nemo omnino in id posset intrare." Romanar. Hist. lib. XLVII. p. 209. baseli kiadás 1558. M) Abolevit et vim moremque asylorum, quae usquam erant. Vitae XII. imperat. Tiber, c. 37. s o) Lexicon antiquitatum Romanorum p. 194—195. T. I. Hagae 1737. ") U. o. Spanbeim. De praest. et usu numm. Dissert. IX. p. 778—779 3 ,j Tacitus: Annál. 1. I. c. 39; III. c. 3b. Liv. 1. XXIII. c. 10.
