Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 48 — s bűvészetet egy rakáson nem lehetett tapasztalni, mint a császárok idején Rómában. Dacára, hogy a «sászári család tagjait nagyobb részben az istenek közé számíták, mégis udvaraik a gyilkosságok s a legválogatottabb bűnök fészkei voltak. El lehet gondolni, minők lehettek akkor az egyes családok körei. A nép gondolkozása a gladiatorok és fenevadak viaskodása! által vérengző szenvedélyeken járt. Mikép állhatott fönn tehát a nevelés ? „Ama szenvedélyes szemérem, mely a boldog tudatlanság által megőriztetik, miképen tarthatta volna fönn magát Rómában, hol fiuk és leányok vegyest jártak az elemi tanodákba ; hol a kis lánykák priapusokat viseltek nyakukon; hol a városok és a házak fajtalan ábrázolatokkal valának ékítve; hol a fürdőkben öregek és gyermekek, hölgyek és hajadonok közösen mosakodtak? A leányokat senki nem gátolta a régi comicusok szemtelen fajtalanságainak olvasásában; a lupercaliák szemérmetlen ünnepein s a táncokon, melyeket a kéj hölgyek Flora tiszteletére rendeztek, az anya leányával együtt megjelent, szintúgy a színházakban is, hol a mimelők a becstelenség és a házasságtörés ittasságát ábrázolták s Danaé és Arianna szemérmetlen bájait mutogatták. Minő eszméket költhettek az ily látványok, s minők következhettek ezekből? *) A családiság a szigorú törvények ellenére csupa név volt. Alig találtatott egyetlen mocsoktalan házasság. Mikép lehetne szó szigorú erkölcsről oly nép közt, „hol a szépek, mint valami erdei vadak zőbe vetettek a császári orgiák ékesítésére, másnap pedig mint elhervadt koszorúk félredobattak" jóllehet a nép másként a külső műveltség és illedelem szerint volt alakítva? A fényűzés nálok nem eszköz volt a műveltségre, hanem csak anyag minden arány nélkül az erkölcsi szépséghez. Még a szellemi gyönyör is az érzéki élvek eme lésére zolgált, ennek hódoltak műveikben nagyobbrészt a költők és bölcsészek A fényűzés magával hozta az ételben és italban való mértékletlenséget. A szaká csok vitték a legfőbb szerepet a háznál; a válogatott lakomák elkészítése volt a szolgák legfőbb foglalkozása. Szóval, mindenben a rendkivüliség után törekedtek; a jó, mint megunt dolog félre tétetett, ha az mindennap volt. Ezen elkorcsosodás azonban nem egyszerre, nem is mindenfelé történt, hanem időfolytával s kezdetben inkább a felső körökben, mint rendesen szokott. A nép még mindig azon régi elv szerint gondolkozott: quandoque ista gens suas literas dabit, omnia conumpet (Pl

in. H. N. XXIX, 1 §. 14). Tudták ezt jól a görög szellemi») V. ö. Cantu Egyet. Tört. 5. köt. 87 L