Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 49 — ség barátai, azért a legnagyobb ovatosságot használták föl annak terjesztésében, annál is inkább, minthogy a katonaság is a néphez hasonlókép érzett, s a mit Márius (Sallust. Jug. 85) mond : Neque literas graecas didiéi — quippe quae ad virtutem doctoribus, nihil profuerunt, az csak az átalános hangulatnak volt kifejezése, s már csak azért sem sziveseu fogadták az idegen szellemet, mert az először az aristokratáknál látszott elterjedni. Nagy befolyással voltak e szellem meghonosítására a könyvtárak, melyek eleinte csak egyesek buzgósága folytán nyertek létet, később azonban az állam is kezébe vette ez ügyet, s oly átalánossá lettek azok, hogy alig volt valamirevaló nagyobb épület, melyben könyvtár nem lett volna, sőt utóbb azt a szükséges felszereléshez számították. Augustus alatt jött létre az első nyilvános könyvtár Asi.nius Pollio közvetítése által. Ily magán könyvtárak voltak Aemilius Paulusnak, Suilának, Lucullusnak, Atticusnak, Cicerónak. Részben államiak, részben magánosoké voltak: in atrio libertatis, in portieu Octaviae, bibliotheca Palatina, bibi. domus Tiberianae, bibi. Pacis, bibi. Ulpia.

1) Utósó nyilvános könyvtár volt az, melyet Serenus Sammonicus hagyott III. Gordián császárnak, ki tanítványa volt, s 62,000 kötetből állt. Mindezek kisebb-nagyobb mértékben görög munkákat tartalmaztak, melyeket eleinte habár kedvök ellen, de kíváncsiságból mégis csak olvastak. Ehez járult, hogy keletfelé az összeköttetés mindinkább sűrűbb lön ; annak izlése hatotta át viseleteket, magán és nyilvános életűket, minek az lett eredménye, hogy az úgynevezett artium liberalium tanítói nem csak megtiirettek, hanem, hogy minél sikeresebben taníthassanak, egyéb előnyök mellett azokat polgárjoggal is megajándékozták. Azonban nem maradhatott el ennek káros hatása sem. Keleten ekkor már a zene és mértan tisztult fogalmakba öntve virágoztak s egyebek közt ezeket is átvévén a rómaiak, tapintatlan ságuknál fogva azokat annyira összezavarták, hogy nem csoda, ha oly alakban pártolásra nem találtak mindaddig, míg csak körülbelül Hadrián óta tisztább alakba öntve s egyéb tanágaktól elválasztva külön szakegyének tanulmánytárgyait képezték.

2) Atalábau azt vélik, hogy a szépművészetek nagyobb mértékben csak oly országokban virágozhatnak, hol a polgári szabadság V. ö. J. Marquardt, Röm. Priv. Alterthümer. I. Abth. 117. 1. 594. j. V. ö. J. Marquardt. K. Pr. Altt. I. r. 118. 1. 2