Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 47 — Nevelés és műveltség az iskolán kívül. Míg Róma a hazaszeretet és harciasság példánya volt, nélkülözte ugyan a társadalmi kényelmeket, de élvezte a szabadságot. Amint a birodalom határai tágultak, ugy szorult össze aránylag a szabadság korláta is. A jogot nem az igazság, de az erő és hatalom szerint mérték, a miért is iparkodtak ezt az egyesek maguknak, habár nemtelen utakon is, megszerezni. Ily hazát szívből a jóravaló polgárok nem szerethettek; annak jó és balsorsa egyforma közöny nyel érdeklé őket. így az állam érdeke helyett az önérdek lépett előtérbe, s amint valamely kül ellen nagyobb' hatalommal látszott hazájokra törni, annak kegyét magoknak megszerzendők, annak vezetői lettek saját hazájok ellen; megtanulták annak nyelvét, fölvettek nemzeti szokásait, magokéit elhanyagolták, „s az előbb becsült és nagy áron megvett római polgár cimet most futották és megbélyegzőnek tárták. "Vallásuk, minek a rend lelkének kellett volna lenni, nélkülözvén a szilárd alapot és belső erkölcsiséget, továbbá ellenmondásban levén a józan észszel, amint a kereszténység az addig előttök ismeretlen eszméi és erényeivel nálok meghonosult, nem forrván össze a nemzeti érdekkel, az uj tan előtt meg nem állhatván, összeomlott. A kereszténység még a keresztény császárok alatt is minden, a közügyek vezetésére célzó dologból kizáratva a helyett, hogy „megsiratta volna bukását egy oly társadalomnak, mely minden mást kizárt, inkább örült a góthok betörésének, mert abban a közjogok kiterjedését és szükséges újjászületést, Róma sanyargattatásaiban pedig az ő vérengző igazságtalanságainak méltó büntetését látta."

1) Minthogy a vallás a pogány rómaiaknál nem benső meggyőződés, hanem csak törvény volt, a hit is csupa külsőségekből állott nálok, az isteni tiszteletek merő pompa és izlés tárgyai voltak ; azért nem csoda, ha a legvastagabb babonaság tanyát talált köztök. Gondviselésben nem hittek, hanem fatalismusbau, melynek változhatlau kényszerűsége egyiknek az öngyilkosságra, másiknak a jövő botrányos kutatására adott ösztönt. Soha annyi jóslatot, ') V. ö. Cautu Egyet. Tört. 6. köt 337. 1.