Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 40 — tanintézetekben is az kezdett túlsúlyra vergődni, s így történt, hogy a görög tudományok közöl a szónoklat a rómaiak gyakorlati céljaira alkalmasnak látszván, azt a tantárgyak közé nem csak fölvették, de annak taníttatását is inkább a már jeles görög szerzők nyomán eszközölték, mint a hazaiakén. Cicero is így képezte magát (Suet. gr. 25) s oly gyakorlottságra tett szert e nemű előadásmódban, hogy latin nyelven nem is mert előbb szónokolni, csak praetori hivatala leteltével. Dacára azonban, hogy oly korán belátták a szónoklat hasznos voltát, s e miatt sokan adták magokat annak tanulmányozására, továbbá hogy oly eredményt mutattak föl e téren, hogy görög mestereikkel némelyek nem csak kiállják a versenyt, hanem a gyakorlati oldalt tekintve azt jóval fölül is múlják: különösnek tűnhetik fel mindezekkel szemben, hogy a mint a szónoklat tanítását latin rhetorok vették át, nem csak egyesek, de az állam részéről is nemtetszéssel és megvetéssel találkoztak. A latin rhetor alatt causae controversiae, suasoriae tárgyaltattak ; a görög rhetor bevezette őket a görög nyelv szépségeibe fordítás ós görög irók utánzása által. Itt gyakorolták a szónoklatot is. Igen valószínű pedig, hogy az említett nemtetszés nem a tanítás, mint inkább azok szerencsétlen eljárási móaja miatt történt, mely szerént homlokegyenest ellenkezőleg az ősök szokásaival, sophisticus és scho'asticus módon iparkodtak teijeszteni, s ezen eljárás szerintük erkölcstelennek is látszván, 662-ben a v. é. után Cn. Domitius Aenobarbus és L. Licinius Crassus censorok ezek iskoláit bezáratták.

1) Egyébiránt ezen tudomány a régebbi időkben is a neveiéihez tartozott, de később a különböző viszonyok folytán életszük-éggé vált, minthogy nem csak a háborúban, hanem a tisztségekben is megvolt saját alkalmazása. Megfosztatva a nyilvánosságtól, kicsapongó előadássá vált a Caesarok fogadására a senatusban s azok kegyének kiérdemlésére. A hanyatlás korában jobbára csak a külsőségekkel foglalkozott, minők : a testállás, kézmozdulatok, arcszin-változtatás stb. A legkü') Suet. de clar. rhet. 2. Renunciatum est nobis, esse homines, qui nóvum genus disciplinae instituerunt, ad quos iuventus in ludos conveniat. Eos sibi noraen imposuisse latinos rhetoras Ibi homines adolescentulos totos dies desidere. Maiores nostri, quae liberos suos discere et quos in ludos itare vellent, instituerunt. Haec nova, quae praeter consuetudinem ac morém maiorum fiunt, neque piacent neque recte videntur. Quapropter et iis, qui eos ludos habent et iis, qui eo venire consueverunt, videtur faciendum. ut ostendamus nostram sententiam nobis non piacere.