Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 41 — löncebb kérdések megoldásával foglalkodtatták ennek tanulásánál az ifjakat s ronták azok Ízlését úgy, hogy joggal mondhatta Petroiiius (Satiricon, c. 1.): „Azt tartom, hogy az iskolában a gyermekek egészen elbutulnak, mert semmit sem látnak, semmit sem hallanak abból, a mi közönségesen történni szokott." Mindennek dacára az ifjak nem szűntek meg azokat látogatni nem csak akkor, midőn a toga virilis fölvételével ez irányban is önállólag rendelkezhettek magokkal, hanem sokkal előbb, midőn még atyai hatalom alatt álltak. így tanult Ovid is fivérével együtt ;

a) így tett Cicero is, ki bánatát fejezi ki a felett, hogy a szónoki iskolákat még előbb nem látogathatta.

2) Ha az ifjak ebbeli tudományszomját a honi intézetek nem tudták kielégíteni, megkeresték a távol Ázsia, Afrika nevezetesebb helyein kívül Göröghont, jóllehet Cicero azt mondja: Erat Italia tunc plena graecarum artium et disciplinarum (pro Arch. c. 3.) A törvénytudomány is mindig előnyös volt azokra nézve, kik általa polgári hivatalt akartak nyerni. Azért már Augustus korában akadunk rendes jogiskolákra. Később pedig ujabb és ujabbak támadtak, melyek majd mind különböző elvek képviselői gyanánt tekinthetők. A legutóbbi időkben különösen kitűnt a római, konstantinápolyi és a berytusi Phoeniciában. A császárok, hogy a nemességet mind inkább gyengítsék, a családfiak felszabadítási jogait öregbíték, a polgárjogot kiterjeszték, a családfiak szerzeményeit és emancipációt pártfogolták. Mindezekre pedig egyének voltak szükségesek, kik a jogot tanulmányozták ; ez okból a császárok nem csak pártfog lták őket, hanem sokszor az aljasságok elkövetésében s"gédkezet is nyújtottak nekik. A jogtanfolyam kérőbb 5 évre volt határozva, mégis a jogá-zok lassankint elsokasodván mindennemű e. külcstelonségekre adták magokat; azért a birodalom valóságos átkaiul tekintettek, mint a kik a nemes jogtudományt alávaló gazemberek eszközéiül használták fel. >) Ovid. Trist. IV,10,15. Protinus excoliimir teneri, ouraque parentis Imus ad insignes ürbis ab arte viros. Fráter ad eloquiura vlridi tendebat ab aevo. •) Suet. clar. rhet. 2. Equidem memoria teneo (mondja Cicero), pneris nobis primum latiné docere coepisse L. Plotium quendam, ad quem quum fieret concur8U8, quod studiosissimus quisque apud eum exerceretur, dolebam, mihi idem noa licere. Contineb&r autem doctissimorum hominum auctoritate, qui existiiaabant, graecis exercit&tionibus ali melius ingenia posse.