Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 38 — A táblára vonalak voltak húzva és a kő azon hely által kapta jelentőségét, a hova tetetett. Ugy látszik, hogy a számítást nagy szigorúsággal kezelték a tanodákban, minthogy Horác keservesen panaszkodik a szőrszálhasogatások miatt, miket annak előadása alkalmával elkövettek.

1) A v. é. utáni 7-ik század közepe óta a nevelés és tanítás határozottabb és tökélyesebb alakot vett. Ekkor kezdődik a paedagogok befolyása ; de csak is a szoros érteményben vetteket értjük, mert a custos, comes és pedisequus kiválólag a császárok alatt voltak divatosak. A paedagogok kötelme tisztán erkölcsi célra irányult. Ekkor már határozottan megjelelték az egyes iskolák tágyait. Az elemi iskolákban: a szótagolás, folyékony olvasás és irás, erkölcsi mondatok tanulása, számolás táblán és újjak segélyével, képezték a tananyagot. A grammatista vagy literátor i 8 k o 1 á j a nem szorítkozott az első elemekre, hanem fokozatosan könnyű költői műveket olvastak fel, melyeknél különös tekintettel voltak a helyes kiejtésre és előadásra. A grammatikai iskolákban kiválólag köitői művekkel foglalkoztak. Ezen iskolákat nem ritkán tekintélyes férfiak is meglátogatták.

2) A görög irány túlsúlyra vergődtével részint uj tárgyakkal pótoltak némely, már kevésbbé életképes dolgokat az iskolákban, részint szaporították a meglevőket. A görög remekírók akár verses, akár prózai munkáit nemi különbség nélkül magyarázták. Ezen előadások káros voltát a nőnemre nézve belátta Seneca (ad Helv. 17, 3,) s azért nyíltan kimondá, hogy a nők a tudományokat nem használják föl azért, hogy bölcsebbek legyenek, hanem csak általok a fényűzés és pazarlásra ösztönöztetnek. Természetes dolog, hogy az auctorok magyarázatához oly dolgok is szükségeltettek, minők : mythologia, történelem, földrajz, versméi'tan; a prózaiakhoz azonkívül a szónoklattan, tehát ezeket is okvetlen elő kellett adniok. A mythologia és történelem tanításában nagy előnyül szolgált az ') Hor. Ep. ad. Pis. 323 s köv.: Romani pueri longis rationibus assem Discunt in partes centum diducere dicat Filius Albini: si de quincunce remota est Uncia, quid superat? Poteras dixisse triens: En! Rem poteris servare tuam. Redit uncia, quid fit? Semis etc. *) V. ö. Pauly Realencycl. ül. B. 44—45 11.