Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876
— 34 — Aludi magi s tri vagy graminatistae iskoláiban nem tanultak mást, mint a betűket, olvasást és irást, a mint azt Seneca (Ep. 88.) kimondja. 1) Mindennek alapját az irás képezte, mely eleinte az előirt vonások utánirásában állott, sőt sokszor a tanító maga vezette kezeivel a gyermek kezeit. Mindez pedig viasz-táblán ment végbe eleinte, de később már szabadon is irtak, úgynevezett minták után. Quintilián (1,1,27.) különös figyelmébe ajánlja a tanítóknak, ha tanítványaikkal sikeresen akarnak iratni, hogy legcélszerűbb a betűket táblákba vésni, melyeket a gyermekek utánvonjanak stylusaikkal; mert így nem csak a betűk helyes alakjainak kiírásához szoktatják magokat, hanem egyszersmind gyorsan megtanulják kezeikkel a stylust helyesen tartani, s az önálló irást könnyebben elsajátítják. Az irást követte az olvasás, mely a szótagolás — syllabizálás segélyével történt, ellenkezőleg a görögökkel, kiknél a betüzés volt szokásban. Az olvasás tanításánál elővették ama eszközöket, melyeket némely tudósok az ujabb kor vívmányai közé szeretnének sorolni, hogy t. i. a kicsinyekkel azt megkedveltessék. Közönséges, s a gyermekek előtt már ismeretes, kedves tárgyakhoz kötötték az egyes betűk alakjait, vagy összehasonlítás által iparkodtak azokat emléjökbe vésni. Innen ezen egész eljárás ludusnak, a tanító ludi magisternek neveztetett. Nagyon ügyeltek továbbá arra is, hogy a gyermekek helyes kiejtésre tegyenek szert, a mit különösen azáltal véltek elősegíthetni, hogy némely életbevágó dolgokat beemléztetvén, azokat hangosan mondatták el. Ilyenek voltak p. o. a XII. tábla törvényei 2) versekbe foglaltatva, némely jeles erkölcsi mondatok, melyeknek megvolt mind megannyi nevelési hatásuk. A grammaticusok s grammatisták szoros érteményben ekkor még nem léteztek. Az érettebb ifjak Suetonius (de ill. gr. c. 1.) szerint a költök és félgörög szónokok szóbeli előadásai után képeztettek, kik részben görög irókat fejtegettek, részint saját munkáikat adták elő latin nyelven. Ilyenek voltak: Livius Andronicus és Ennius. Tulaj donképi első grammaticüfc J) Prima illa, ut antiqui vocabant, literatura, per quam pueris elementa traduntur, non docet liberales artes, sed mox praecipiendis locum parat. a) Cic. de leg. II, 23. Discebamus enim pueri XII ut carmen necessarium, quas iam nemo discit. És Seneca (Ep. 33.) Ideo pueris et sententias ediscendas damus, et has, quas Graeci x.P e' a? vocant.
