Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 32 — gubán (mely eonventus iuridicussal birt) 4 sopbista, 4 grammaticus; valamely tartomány fővárosában 5 rhetor, 5 grammaticus lehetett. Ezen számot azonban az említett helyek csak kisebbíthették, nagyobbítani pedig semmi joggal sem birtak. Egyes emberek pedig csak akkor birtak ezen kiváltsággal, ha tanácsvégzés által lettek kinevezve a nyilvános tanítói állásra, továbbá a nevezett számú egyének közé felvétettek s onnan hanyagság, vagy egyéb ok miatt ki nem töröltettek. Azonban nem zárta ki ezen engedmény azt, hogy az említett helyeken más ilyféle egyének is lehettek különböző számmal. A nevezett megszorítás csak arra vonatkozott, hogy a nyilvános terhek és kötelezettségek nem voltak mindenkire kiterjeszthetők államfönnhatósági szempontból. A fönntebb felhozott számok sem azt jelentik, mintha csak olyfélék lehettek volna, hanem igen sokszor fölcseréltettek egymással, így p. o. a philosophusok a sophistákkal, minthogy rendesen nem voltak az említett tárgyakra külön-külön képzett egyének s így más tárgygyal foglalkozónak kellett azt előadni. Ezen föltevés azon alapszik, hogy először csak Theodoz és Valentinián állítottak fel a philosophia számára külön tanszéket Konstantinápolyban. Minthogy azonban oly nagy szerepet játszottak Rómában a jogtudósok, az a kérdés merül fel, váljon ezek részesültek-e hasonló jogban, vagy sem? — Erre nézve azt válaszolhatjuk: hogy a fölmentési jog csak a Rómában lakókat illette, s nem a tartomány belieket, minthogy a tartományokban vagy épen nem, vagy ritkán tanulták a jogot; a helyett pedig Rómába özönlöttek a tudományszomjas ifjak. Igaz ugyan, hogy a tanítók az átalános terhek alól már Hadrián előtt föl voltak mentve, milyenek voltak: hadi szolgálat, szállásolás, bíráskodás, követségek fogadása, s egyéb állami és városi terhek ; de egybevetve ezeket a nyomorral, melylyel nagyrészt meg kellett küzdeniök, állapotuk legkevésbbé sem volt irigylendő. A mi a nevelők és alsóbb rangú tanítók műveltségi állapotát illeti, az épen nem mondható fényesnek, de ez tőlök, tekintve eredeti állásukat, rendeltetésöket, rosz néven nem vehető. Különösen azon rosz oldalokról hírhedtek el, mely a nyers és durva egyéneket egyátalán jellemzi, s ez az ütlegelés. Már Plutarch (Cat. M. 20.) említi, hogy szidás vagy fülráncigálás által iparkodtak tanítványaikra hatni. Noha voltak nevelők, kik az ütlegek ellen komoly