Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 20 — pedig a figyerrnekeknél a 9-ik, a leánygyermeknél a 8-ik napon. Ezen ünnepélyesség számára is volt egy külön istenség, Nundina.

1) Ezen napot másként solennitas nominaliumnak is nevezték, míg a nyolc előbbit primordiának. Amely gyermek a rendes idő előtt halt meg, az nem kapott rendesen más nevet, mint pupus, mi körülbelül analog a mi bubus, mumus, baba szavainkkal; azonban van rá példa, hogy 4 órai élet után is nyertek rendes nevet.

2) A dies lustricus mint családünnep lett megülve s ez alkalommal a gyermeknek a szülők, rokonok és magok a rabszolgák mindennemű aprólékossággal kedveskedtek, ami azután a következő években a születésnapokon ismétlődött. Talán nem tévedünk, ha ezen nálunk is manap is megtartott szokást a rómaiakéval összeköttetésbe hozzuk annál inkább is, minthogy a tapasztalás szerint a háziasság és szelíd érzemények fejlesztésére a kellő határok közt ez igen jó eszköznek bizonyult be. Némelyek szerint ennek eredete a görögökre vihető vissza, azonban ugy látszik, ez a rómaiaknál is átment az életbe, minthogy vannak gyermekszobrok, melyek ilynemű ajándékokat hordanak nyakukon.

3) Ezen játékszereket, jobbára ércből, a csörgéstől (a crepando) elnevezték crepundianak. Egyátalán az egész hét vallási szertartások közt folyt le, melyeken a gyermek az elszámlált isteneken kivül még némelyeknek kiváló kegyeibe ajáltatott, különösen pedig Junonak, Herculesnek, vagy Minervának.

4) Valamint majd minden nemzetnél annak gyermekkorában, úgy a rómaiaknál is igen sok babona uralkodott a kis gyermekekre vonatkozólag, melyek közöl különösen figyelmet érdemel a megbűvölés *) Macrob. Sat. I, 16, 36. Est etiam Nundina Romanorum dea, a nono die nascentium nuncupata, qui lustricus dicitur; est autem dies lustricus. quo infantes lustrantur et nomen accipiunt: sed is mavibus nonus, octavus est feminis. 2) Mommsen szerint (Museum für Philol. Bonn 1860, XV, 189 11.) a tulajdonképi névünnep megállapítása először atoga virilis fölvételével történt, hogy tehát addig a neveket meg lehetett változtatni. Auct. de uom. 3. pueris non prius, quam togam virilem sumerent — praenomina inponi moris fuisse Q. Scaevola auctor est. Gallus II. r. 64. 1. 3) Plaut. Epid. V, 1, 33 sköv. Non meministí, me ad te afferre natali die Lunulam atque anellum aureolum in digitum? 4) Suet. Cal. 25. Infantem aütem, Juliam Drusillam appellatam, per ómnium dearum templa circumferens Minervae gremio imposuit alendamque et instituendam commendavit. És Serv. ad. Virg. Ecl. 4, 62. Proinde uobilibus pueris editis in atrio domus Junouí lectus, Herculi mensa ponebatur.