Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 14 — valamint a leányok is csak nagykorúságok elérése után adathattak férjhez. A nőkre azonban az arrogátiot soha sem alkalmazták, minthogy szerintök cum feminis nulla conutionum communio sincs. Egyébiránt az arrogálni akaró atya ezáltal teljhatalmat nyert egyúttal a fiu vagyonára is. Habár tehát az atyai hatalom ilynemű kiterjesztése nyereségnek tekinthető, mindazáltal az csak az egyik félre nézve volt előnyös s egyátalán ugy tekinthető az, mint a patriarchai szigor némi enyhülése, mely a patriciusi időkben mindinkább terjedt, míg végre a plebeiok fölvétele által a patríciusok közé ez enyheség átalánossá vált. Jogában állt továbbá, mint föntebb említők, az atyának fiát eladni, melynek első korlátozására csak a patríciusok idejében akadunk, legalább az ide vágó törvény a XII. tábla törvényei közé fel volt véve. Ennek célja nem volt egyéb, mint hogy a fiu az arrogátionál kényelmesebb módon mehessen át másnak atyai hatalmába. A másik mód más hatalmába jutni, volt az adoptio, mi az arrogatioval ellentétben tisztán plebeiusi intézmény, míg amaz patriciusi s egyik félről sem volt a másikra ruházható. Az adoptio abban állott, hogy az atya fiát háromszor eladta az úgynevezett páter fiduciarusnak, ki előleges egyesség folytán a fiút kétszer felszabadította az atya által történt kétszeri mancipatio után kétszeri manumissio által; a harmadik átadás után pedig visszavette őt atyja mi által az atya azontúl fiának csak védnöke lett s nem maradt az atyai hatalomban, hanem csak mancipiumban. Ezen eljárás pedig a XII. tábla határozatának következménye volt.

1) Ezután történt a biróság előtt a hivatalos bevallás, s azontúl már az adoptált egyén az atya családjának tagjául tekintetett, minek jeleül nevét azéval olvasztotta egybe. A leányok adoptatioja azonban csak egyszeri eladás által történt, nem azért, mintha az atyai hatalom ezek irányában enyhébb lett volna, hanem mivel a leányok a család jogait csak a családban benn tartották fenn s nem terjesztették tovább miként azt tették a férfiak. Ugyanez állt az unokák és unokaleányokra nézve is. 4) UIp. X, 1. Liberi parentum potestate liberantur emancipatione, i. e. si postea quam mancipati fuerint, manumissi siut. Sed filius quideru ter mancipatus ter manumissus sui iuris fit. Id enim lex XII. tab. iubet bis verbis: si pat'er filium ter venum duit, filius a patre über esto. Ceteri autem liberi praeter filium tarn masculi quam feminae una mancipatione manumissioneque sui iuris fiunt. — Gellius II. r. 61. 1.