Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 15 — Ily változásokon ment át az atyai hatalom a császárokig úgyannyira, hogy már Augustus azon lényeges engedményt tette, miszerint a katonák hadi szerzeményeik felöl úgy intézkedhettek, mintha családatyák voltak volna; só't ilynemű végrendeletet is tehettek. Constantin óta pedig ezen előny kitérjesztetett a polgári hivatalokban szerzett birtokra is (peculium quasi castrense.) Nem volt szabad továbbá ezentúl az atyának fiát, miként előbb, házasságra erőltetni; ezt csak a törvényszék által volt képes eszközölni, ha t. i. az ok nélkül vonakodott volna. Hatalmában állott végre az atyának régebben leánya házasságát tetszése szerint felbontani, őt megfenyíteni, noha a lex Papia Popaea értelmében a gyilkolási jog a férjtől elvetetett. Azonban a császárok alatt már kapott jogot a férj nejét annak atyja ellen védeni azáltal, hogy őt bepanaszolhatta. Még tovább ment idővel az engedély úgyannyira, hogy Diocletian az eladási, Constantin pedig a megölési jogot teljesen megszüntették, mely utóbbi a gyermekülést az atyagyilkosság egyik nemének tartá.— A nök állása a családban

1). Míg a legtöbb görög államban s névleg Athenben a nők átalában csekély becsülésben részesültek s örökös gyámság alatt voltak, száműzve a nyilvános élettől, a férfiak társaságától s úgyszintén azok szórakozásaiból kizárva, Rómában egészen ellenkezőre találunk. A nő ugyan itt is férje hatalma alatt áll, de azért mindenütt a nyilvános becsülés és tiszteletadás jeleivel lőn fogadtatva. A római feleség mindig ugy lép fel, mint aki az összes háztartás feje, a gyermekek édes anyja s nevelőnóje, a ház becsületének megőrzője, a családatyával otthon s a nyilványos életben egyenlő becsülésben részesülve. Az erkölcsökre s a nyelvtisztaságra az anyáknak volt legnagyobb befolyásuk a köztársaság legi égibb korában. Még a császárok idejében is nevezetes szerepet játszott az anya a leánygyermekek nevelésében. A női méltóság és szemérem megsértése volt oka a királyság és decemvirek elpusztulásának. Ámbár eleinte szokás szerint a nyilvános életbeni fellépéstől távoltartják magukat, minthogy ez erkölcseikkel ellenkezett, még sem volt megtiltva nekik p. o. >) V. ÍJ. Gallua. IL r. 4—7, 11.