Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 13 — Livius XXXIV, 7. Servitue muliebris nevezi. Mindazáltal a férj ezen dologban az ősrégi családi biróság által korlátolva volt, amennyiben saját és neje rokonai nélkül

1) neje fölött nem Ítélhetett az egy házasságtörés esetét kivéve, mikor is a vétkest megölhette. Az egyének ily fölmentése az atyai hatalom alól mindenesetre annak hátrányára történt. Ezen beavatkozás erejénél fogva a felnőtt tiuk állást nyerhettek az államnál és kötelezettségeket vállalhattak az állam irányában, mi ó'ket az atyai hatalommal sokszor éles ellentétbe hozta. így p. o. a felnőtt ifjú ha katonává lett, akkor atyjának élet-halál fölötti uralma nem szűnt meg, hanem a fővezér jogába ment át. Joga volt továbbá a fiúnak a comitia curiatákban szavazni. Ezen összeütközés az állam és családatya között mindig kiegyenlíttetlen marad úgyannyira, hogy, ha esetleg a fiu állami hivatalt viselt, akkor atyja fölött állt ugyan, de mint megsértője az állam által az atyának engedett hatalomnak, hivataláról lelépvén, atyja által megbüntethető volt. Ezen rendetlenségnek csak akkor lett vége, midőn a császárság fölléptével a nemzeti érdek a családit örökre megsemmisíté.

2) Másrészt azonban növekedett az atyai hatalom annak kiterjesztése által más gyermekeire, mely eljárás arrogationak neveztetett s keletkezését a patriciusi állam korába tehetni. (Gell. 5, 19.) Ezen időben nem volt az egyéb, mint kilépés egyik családból a másikba, mit elvégezhetett a családatya, vagy valamely fiu, s e ténykedésnek vallási jelentősége volt. Ezen ténykedésre azonban a comitia curiata előbb a pontifexek szakértő véleményét szokta kikérni, hogy váljon az arrogálni akaró nem remélhet-e gyermekeket, váljon nem mellékes célból teszi-e; amiért is Mucius pontifex által fogalmazott szavakra esküt kellett letenni (Cic. pro domo. 13, 34). Ha az arrogatio megengedhető volt, akkor a comitia curiatahoz kérvény intéztetett, melytől ez eljárási mód is kapta elnevezését.

3) Az arrogatio csak akkor volt megállapítva, ha az arrogálandó oly állapotú volt, hogy adoptív atyja családját folytathatta (vesticeps, pubes), ') Tac. Aun. XIII, 32. is (Plautius) prisco instituto propiuquis coram de capite t'auiaque coniugis cognovit. Gallus II. r. 9. 1. ») V. ö. Lange 101—102 11. ®) Velitis iubeatis, titi L. Valerius L. Titio tarn iure legeque filius siet, quam si ex eo patre matreque familias eius uatus esset, utique ei vitae neciaque iu eum poteatas siet, uti patri endo filio est? Haec ita dixi ita vos Quiritee rogo. Gellius V, 19.