Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

Ki Thomas Magister- és Eustathiusból vett idézeteket összehasonlítja, azonnal észreveheti, hogy mindkettő ugyanazt állítja, vagyis a 66, vagy mint némelyek állítják a 80 évet élt Pindarus meghalt a 86-ik olympiásban; ha Thomas Magister szavait minden meghamisítás nélkül a kellő Írásjelek által elkülönítve ily rendben helyezi el: ^ZS&VTjXS Ő' ó IIívőagog, xazü jr)v no oi.vuniáöu, gO frwv rj ulg ztvfg n', ytyovojg tn\ 'AßCwvog ito/ovzog," s a szavak ily elhelyezése valóban igen összevágónak látszik, a mindkettejök által használt e kifejezéssel: Tyíyovt dí xuzá roig yoároi g Aioyviovf a kiről tudva van, hogy a 63-ik olymp. 4-ik évében, vagyis K. e. 525-ik évben született, ha tehát Pindarus Abion archonsága alatt született, és mikor 6ő éves volt, akkor Abion archonsága eshetik a 70-ik olympiásra, ha pedig ugyanekkor 80 éves volt, elnöki méltóságát tehetni a 64-ik olympiásra, s így ha ez utolsót fogadjuk el, akkor igen könnyen kiegyeztethető Suidas állításaival, ki Pindarus születésévét a 65-ik olymp. teszi, hozzátévén még, hogy Xerxes hadjáratakor (482. K. e.) 40 éves volt; ezek szerint nagy a valószínűség, hogy dalköltőnk csakugyan a 64-ik olympiásban született, és mivel maga Pindarus születésidejét és pólyaburkolat közt csendesen szendergő álmait, a pythiai ünnepélj

Tekre teszi. JTívzafiíoig íoQzd ßouTioiiTTÖg tv <í TTOÜITOV tvvúa&rjv ayaniaog VTXÓ GTTuoyávoig. Eustath. 27. fej. 54. 55. sor. „Vita Vratisl. 30—32. sor. Jv xjy zunIlvihtúv éoQzfj i/twijd-i], wg avzóg ifrjai, níiTaíirjoíg stb. A 64-ik olympias mellé Boeckh,. s utána Bippart, Bauchenstein és Schneidewinn, Schoell, Schwarr 196. 1. a 3-ik évet is odafüggesztik, valószínűleg azért, mert a phythiai játékok mindig az olympias 3-ik évében Munychion, hónap kezdetén — a mi időszámításunk szerint april vége, vagy május eleje — tartattak. Evei száma fölebb volt említve. Pindarusról is, mint az őskor bármelyik nagynevű emberéről, többféle rege keringett, melyek őt, mint szép tehetségekkel megáldott és az istenektől különösen kegyelt egyént rajzolják le, melyeket mind az ő feltűnően kitűnő költői tehetségének csalhatlan előjelei gyanánt tekintének. Az egyik ily rege előadja, hogy az alig született, s a repkény- és myrtuslombok közt édesdeden nyugvó kis Pindarust, az atyja háza körül repkedő méhek táplálák. A másik, melyet Eustathius őrzött meg Chamaeleon és Istrus után a 27-ik fej. 72—76-ik sorokban, előterjeszti, hogy Boeotia hirneves hegyén, a Heliconon vadászó s fáradalomtól elszunnyadó iíju Pindarus szájára szálló méh azon sejtet készített, mások szerint pedig álmot látott, hogy szája méz- és sejttel telt meg. „Xapaiiéwv dtcfaoi xui "fozoog iarooovgiv, wí TISQ

) 'Ehxiova d-^gaivzog avzoi xái xauúzio xuztrey&tvzog tig VJTVOV uO.iaau ziö izóuan nooaxudíaaaa xrjoía h't'Sizo- ot J" ovao (fcto'tv lőflv avzov wg f.léíiTog xcu xrjooc 7iXfjotg avTip ytyóvoi zó azóuuEzektől igen kevéssé tér el a „Vita metrica" 6—9 verseiben föntartott rege, mely-