Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

— 9 — nek előadása szerint a csendesen nyugvó Pindarust még mint gyermekesét egykor auvja a földre tevé, mely alkalommal egy körüldongó méh rászálla, mintha gyengéded szípjával mézét a kasba rakná. „tov utv otí xvüiaaoviK noTÍ •/9-óva xár&tTO u^TTjo tiatXí naiővóv ÍOVTU, uÚ-ioúá TI; O'J; ITTÍ aiußkoj •/iC/.tai VRJTTIÚ/oiai. TiO-aißtoooovou 71OTCÍTO.

U Látni való. hogy e regék mindegyikében a méz szerepel kiválólag, a mely nem is jelenthet mást, mint a költői tehetség ritka adományát, és valóban mindig megbecsülhetlen kincs gyanánt tekintették, az istenek különös kegye- s ajándokának tartott költészetet, a melynek gyönyöre, mint a méz édesíti az emberek életét. A költők maguk is gyakran élnek oly hasonlítással, melyben a hasonlítottnak hasonlója a méz. Pindarusnál is találunk ily helyekre, igy a X-ik olym. 97—99 versében : „Barátságos hajlammal csüggök a dicsteli locrisi népen, gazdagon osztogatva mézt a népdús városnak." „tva! Jí avvtffumóutvog onovőy, •/.).VTÓV t&vog ytoxQÚJV áu<f(jitaov u

O

.lt l tittVOQtt TÍÓILV y.inafiniyitiv." Másutt meg mint p. a X-ik olym. 4. sor. énekli, hogy a nemesen küzdőt és versenyhőst mézédes énekek zengik. A fuvolyázásban Scopeliuus kiképezte, a minden szép- és nemesre egyiránt fogékony keblű iíjut, a fia jövőjét szivén hordozó édes atya Athenébe küldötte, hogy itt hirneves és már felserdült mesterek vezetése alatt az istenek sugallta költői tehetsége bizonyos és meghatározott irányban fejlődjék. Azon mesterek közöl, kik akkor Athenében a rájok bizott bel- és külföldi ifjakat bizonyos művészeti rendszer szerint oktaták, leghíresebb volt a hermionei Lasus, ki nemcsak költő és éleseszü bölcs, hanem a zenészet terén is egyik legelső tekintélyek közé tartozott. Ennek kezei- s gondviselésére bizá az öreg Daiphantus fiát, hogy elméletileg s gyakorlatilag képezze őt, „nuo <[> inuiStv&r] %rjv >Uoixrjv" Eustath. 25. fej. 10. s Thomas Magister a 6-ik sor. Lasuson kivül tanítóiul említi még Agathoclest, ki ótióv xat tifroov áoiótjVita metr. 12. v, és Apollódorast, ki a kardalokra s a „Vita Vratisl." 10-ik sora, a „Vita metr." 11-ik verse, a mely utóbbi még Corinnát is felhozza 10-ik v. és végre Suidas a 4-ik sorbau Myrtisről tesz említést, kik közöl e két utolsó még Thebában oktatá őt a költészet elemeire. A többi három pedig a dalköltészet művészetében és az ezzel karöltve járó zene és tánc igazán mesteri kezelése- és művészi rendezésére huzamosb ideig s behatólag képezték mindaddig, míg el nem sajátítá azon költői szólamokat, melyekből a magasabb költészet szelleme tükröződött vissza, míg magáévá nem tette azon szabályokat, melyek a költői képzelem sasszárnyainak fékezésére, s a túlságosau fellengző és merész röptök zabolázására az igazi művésznél megkívántattak, aki tehát ily névre szert tenni akart, annak a bizo-