Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

— 22 — 7) axohú, ünnepélyes lakodalmakat. 8) vuvovg, az istenek dicsőítését és magasztalását tárgyazó dalokat. 9) VTToynriuuTia, legelőször a cretaiaknál divatozott és a dóriaiaktól csak később elfogadott költeményfajt, mely élénk megjelenítés, gyors futamu dallam, sebes járatú tánc és tüzes mimelés közt adatott elő. Mindezen költeményfajok közöl csak az tmvCxiu-\ jutottak el hozzánk teljesen, melyek négy könyvre osztva ( Oivtjniovixai, nv&iovixai, Ntutovixai, '[&/xiovixai) ntoíoőog név alatt gyűjtettek össze. Pindarus költeményeinek rendezése a byzanci származású Aristophanesnek és tanítványa-, a samothraciai eredetű Aristarchus alexandriai müitészeknek köszönhető, kik azokat nem idő rendben — 0v z«™ /novovg — hanem a versenyfajok minősége szerint osztályozták; mert elül találjuk azon dalokat, melyek a kocsiu vagy lovon győztest dicsőítik és csak ezek után azokat melyek az ököl verseny, gyíirüdobásban stb. nyerteseket magasztalják. Az olympiai dalok közt legelső helyen olvasható Hierót dicsőítő költemény valószínűleg azért, inert ő volt az első, ki Elisben versenyzett, mint Thomas Magister 59-ik sora ezt bizouyítj a : ,.og TTodjzog ÍV "ID.IŐL yycovíotxTO." A többi költeményfajokból csak töredékek maradtak fönn számunkra, sőt egy-kettő egészen elveszett, minők az ímyQ^ufj.ara ímxá, ivünoviouovg. A pindarusi költemények gyűjtése-, értelmezése- és felosztásával sok tudós foglalkozott a régi világban, e fárasztó munkában az elsők közt Aristophanes tűnik ki, ki a költemények szövegét a versmértau szabályai s a korábbi nyelvezet szabályai szerint idomította, és azokat fajuk szerint megkülönböztette és rendezte. E munkát Aristarchus és cyrenei Callimachus (K. e. 247. é.) folytaták, hogy ebben mennyi és mily része volt mindenkinek azt meghatározni nem lehet (L. Dr. Hóman „Philologi'ai Közlöny" 116.1.)Kizárólag az íTTiKóítK-khoz legelsőben Kleanthes tanítványa, ciliciaiChrysippus (K. e. 200— 200. é.) Dirymus adtak magyarázatot, kiknek munkálata, valamint későbben Palamederé képezi alapját az úgynevezett sc h o 1 i a v et e r a, különböztetésül a scholia r e c e n t i a-tól, melyek az alexandriai könyvtár leégése után egyes tudósok könyvgyűjteményében található müvek után készültek a byzauci korszakban. Eustathius a Xll-ik, Thomas Magister a XIY-ik, a cretai Moschopulus Manuel a XIY-ik század vége felé és Demetrius Triclinius által a XV-ik században. A ^(»oío^-ból sok kézirat maradt fönn, nevezetesen az olympiákból, kevesebb a pythiák és nemeák, de legkevesebb az istmiákból, de ezek egyike sem haladja tul a XIII-ik századot: legrégiebbek ezek közt a párisi a XIII-ik, a göttingai a XIY-ik, századból, (Schneidewinn Cl. 1.). Az ezek után következő kiadások közt legnevezetesebbek: a) az „Editio Veneta" Aldus- és Andreastól MDXIII. nagy nyolcadrét, melyet követett b) az Editio Romana" a cretai Callierges Zachariástól MDXV. negyedrétben. Azon kiadások, melyek a XVI-ik században láttak napvilágot, e két kiadás utánnyomataiul tekintendők, minők