Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

— 23 — V c) Cratandertől 1526. d) Brubachtól, Frankfurth 1542. e) Moreitői, Páris 1558. f) Stephanustól 15GO. g) Schmidt Erasmustól. 1616. Vittenberg. h) Heyne Gottlob Christiántól 1773. 1797. 1817. és 1824. Göttinga, i) Boeck Ágosttól 1811—1822. Lipcse, k) Thiersch Frigyestől 1820. 1.) Hartungtól 1855. (mindkettő fordítással), m) Dissen Ludolftól 1830. Gotha, melynek másodszori kiadása, n) Schueidewinntől 1843. o) Ugyancsak Schneidewinntől 1850 (1857) p) Bergk Tivadartól 1843 (1866.) q) Mommsentől Berlin 1867. Németre fordítva olvashatók Mommsen, Tafel Frigyes 1824—1827 Berlin, Rauchenstein Rezső, 1858. Doimer 1860. Lipcse, Friederichstől 1863. A magyarok közöl Pindarus müvei lefordításával foglalkozott Papikoffer Ágoston budai egyetemi tanár 1759, de az olympiák fordítását csak latin nyelven bírjuk tőle, és a kőszegi születésit Fabsics József győregyházmegyei áldozár és 1775—1798-ig győri gymn. tanár, ki magyarul adta Pindarust; Aeschylust és Sophoclest is lefordította, Euripidessel is félig készen volt, midőn a ritka buzgalmu tanárt és tudóst, tűzveszély okozta meghűlés, a classicai irodalom nagy kárára 1809-ben az élők sorából kiragadta. Hogy ezeken kivül a mult században többen is voltak hazánkfiai közöl, kik a külföldi egyetemeken megfordultak, hogy ott hírneves tanárok előadásait hallgatva s a hellen irodalomban magukat kiképezve, visszatértük után nemes célokért lelkesedni tudó s tudományszomjas serdülő ivadékkal szerzett ismereteiket közöljék, tanú maga Heyne Gottlob Christian, ki az általa 1773-ik évben Göttingában kiadott „Piudari carnűna" cimü könyve előszavának XII-ik l. igy ir: „Mea opera in eo versata est, ut textum poetae exhiberem emendatissiinum: qua quidem in re Studium suum commodarunt iuvenes duo exiinii, graecisque litteris praeclare imbuti, Seminarii philologici Sodalitio in familiaritatem meain recepti, alter Frid. Pauer ad lares P r e sburgenses nunc reversus, alter J o. B e n j. Kopp e, Dantiscanus, ante paucos dies inter Repetentes theologici ordinis adscriptus : cuius indust riae et acuniini inprimis debetur, sí, quod spero, nullo graviore mendo faedatus est poéta." Dalköltőnk életrajzát méltóbban nem fejezhetem be, mint ha felújítom Quintilianusnak lustit. orat. X-ik könyv 1-ső fejez. 61-ik feloszlásában róla adott rövid jellemzését, „Novem vero lyricorum longe Pindarus princeps spiritus magnificentia, sententiis, figuris, beatissima rerum verborumque copia et velut quodam eloquentíae ilumine: propter quae Horatius eum merítő credidit nemini imitabilem." Pindarus a kilenc lyricust jóval messze túlhaladja, költői ihlettségéuek magasztossága, velős mondatai, alakzatai, dúsgazdag ismeretköre, szóbősége és ékesszólásának mintegy árja által, melyek miatt Horatius őt utánozhatlanuak méltán vélte." Vaszary Dózsa.