Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

— 20 — kor karját és kardját nem ajánlotta föl, részint a thebaiak és perzsák közt szövődött viszonynak, melynél fogva bonfiai az ellenség pártján állottak, részint már jól előre haladott korának, mely csak szivével szokott a harcba vágyni, részint csendes, békeszerető és polgártársait mindig csak a béke-, szeretet- és egyetértésre intő természetének következményeiül tekinthetni. Hátra van még, hogy Pindarus életének legkomolyabb momentumáról szóljak. Beteljesült rajta is, mit a nemeak Ylí-ik én. 19-ik vs. mond, hogy a szegények és gazdagok a sir széléhez egyenlőfn jutnak el „uípvsós nfri/oog TE &uvclTOV níoag uuu vsovrai." és halála mily öszhangzatban volt életével! De ez uem is lehet máskép. Vagy gondolhatni-e, hogy őt, kit az istenek születésekor oly gyönyörködve szemléltek, kit mint virágzó ifjút oly kiváló szeretettel kpgyeltek, kit mint férfiút folyton az erény ösvényén járdalót őrszemmel kisértek, mondom gondolhatni-e hogy őt aggkorában, élte végső pillanataiban hagyták volna vigasztalatlanul ? Nem, ők a mély vallásosságu, embertársai iránt leereszkedő kedves öreget igy nem hagyák amint ez Eustath. 29-ik fej. és Suidas 8 — 11 ik sor. igen rövid elbeszéléséből kiviláglik. Szerintök miután az ammoni Zeusnál megfordult követek, mint legjobb barátjok számára a „legjobbat" kiesdekelték, nem sokára szelid és csendes halállal az istenekhez költözött 80 éves korában, vita metr. 30-ik v. az argosi versenytéren, az általa igen kedvelt Theoxenus görög ifjú térdeire hajolva „UTTOS-UVSTV (V frtcÍTOtp uvuy.íxhuitévov tíg RÁ TOV toojusvov &so£évov UVTOV VÓVUTK." Suid. 12-ik s. Az istenek kiváló kegye tehát megengedé neki, hogy ott hidegüljön el örökre nemes szive, hol mint a költészet szent oltárán önzetlen áldozatait oly elragadón szép s lélektisztaságot lehelő dalaiban páratlan buzgósággal oly gyakran bemutatta; megengedék neki, hogy ott hűljön el örökre keble, hol oly sokszor dieskörénynyel díszítetten magasztalta honfiai büszkeségét, ott merevültek meg tagjai, ott záródtak el örökre ajkai, hol annyiszor dicsőítette vallását, hazáját és embertársait. Hulláját megégetve hamvvederbe zártan szellemdús kesergő leányai Eumetis és Pratomacha Argosból visszaszállították szülőföldjére, hol szép síremlékbe elhelyezék mint erről az Eustath. 25-ik fej. 23—26-ik, a Vita Vratisl. utolsó 48—51-ik soraiban olvasható epigramma tanúskodik: r\ uálu UOMTOIIÁ'/r] TE xal E'vur]Tig foyvipwvoi íxkuvoav, jiivvTcu IfivtSaoíov frúyuTOEg, 'Aoyóőev rjuoo i'xovto, xofiégovg

1 ti'öo&i XOIOGGOV XTCIPUV und gíírrjg ic&góu nigxtt'ifjg. Pindarust még halála után is mily kegyeletben tartották Görögországban, mutatja azon körülmény, hogy Nagy Sándor az ellene fellázadó Theba lerombolásakor philhellen ősének emlékét tán szivén hordva, csak a templomot és Pindarus házát kimélte meg a lángok martalékától, parancsul