Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

— 17 — „ort Savómon' u\v tv9«J' am

íx árrálauvoi (fotvfc noivug hitiav, t« Ó ír iqSe Aidg VQ/if ákizou xarä yug őixazéi rtg t/O-oijc Xóyov (foáauig ávctyxa." Pindarus nem hitte, hogy e földi rövid élettel már minden be legyen fejezve, hanem igenis hitte vala, hogy a halhatatlan lélek kibontakozva a test bilincseiből folytatja túlvilági életét, ez pedig a sirba száll, folyton szeme előtt lebegve a századról századra átszármazott homérusi őshit. Ilias XXIII. 103, 104 „fffri xui (Ív ^Aíöao őófioíaiv il>v/rj xaC fí'dWor." s a lélek halhatatlanságáról szóló hit oly erős meggyőződéssé vált benne, hogy e meggyőződésével összhangzólag azt állítá, hogy az istentelenek lelkei az ég alatt itt a földön iszonyú jajok közt szerteszét kalandoznak, míg az igazakéi az eget lakják, énekeikkel dicsőítve a nagy Istent, Fragm. thren. 3, 1—5-ik vers. az igazak léikéiről énekli: „(vaißtitiv iT {novoúvioi vúoiaui uukirui'i uúxttou uíyur USÍÖOVT' ÍV vuvóig." s a kiknek lelkei oly helyre jutnak, hol a napfény soha meg nem szűnik olymp. II. 62. A sokistenítés fénykorában élő Pindarusnak az istenek-, a földi és jövő élet- és a halálról képezett és vallott e hitágazatai valóban olyanok, melyek szégyenpirral tölthetik be a felvilágosodás XTX-ik századában élő, az álliberalismus sűrű ködében tapogatódzó, és magokat az egy Istent hivők sorába felvétetni óhajtó s mégis minden positiv valláselvet nagy büszkeséggel fitymáló, téves véleményekben megrögzött s hibáikban úgyszólván megfeneklett hiu bölcselkedők arcait. Pindarus költeményei mindegyikét vallásosság jellegzi, ki mint az erény és igazi bölcseség barátja az általa vallott elveknek nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati téren is embere volt, az isteneket fenséges dalaival dicsőítve és irányokban érzett hálája legfényesebb bizonyítékaiul tiszteletökre oltárokat emelve; igy olvassuk Schneidewinnél (LXXXV. 1.) hogy háza környékén az istenek nagy anyjának, Pannak és Demeternek „ßiüiidv (T uptpoTv 7JQÓ írjs oixíag iőovacao- - Eustath. 27-ik fej. 72-ik s. Demeter Eustathius feljegyzése szerint egykor álmában neki megjelenvén, szemére lobbantotta, hogy az istenek közöl egyedül ő az, kinek dicsőítésére lantja még nem zendült meg, ez intelemre azonnal „ttótvi« &eauocpÓQf" kezdetű énekével kedveskedett neki. Eustath. 27-ik fej. 71-ik s. Igen valószínű, hogy ammoni Zeust is hasonló módon tisztelte meg. Hogy az istenek az irántok tanúsított hála- és tisztelet érzelmeit Pindarusnak, mint kedvencök egyikének Eustath. 27-ik fej. 4G-ik sor. jutalmazatlauul nem hagyták, azt már láttuk fölebb a delphii tartózkodása alatt bemutatott áldozattételeinek felemlítése alkalmával. Piudarus életrajzírói nem említik sehol, hogy állami hivatalt viselt 2