Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

— 10 — nyos és meghatározott szabályokon átugrania és azokat mellőznie sem volt szabad, mindezek elsajátítására pedig bármily költői tehetséggel birt legyen is valaki, mások útmutatására volt szüksége. Hogy Pindarus mily hév- és buzgalommal iparkodott a költői művészet e nélkülözhetlen szabályait elsajátítani és mily eszélyesség- és szorgalommal járt el készített költeményei kicsinosításában, ő maga hozza fel az Isthm. I. 3—6 vs.: . Lirj uoi y.navau rtueaáacu Jäkog, tv a y.í/uuai tC \pU).xtoov y.fJvöív TOXÍ'OJV, ayad-olg ; fl'gOV, <L)LXOU.b)VÍUg' UUtf OTSOÜV TOL /(iQ'-TbiV OVV dSoTg Cí l |(t) Tí'Ao?. a melyekben a szirterősségü Delos haragját kivánja magától távol tartani, a melynek jó hirneveért ő magát áldozá, mi drágább a jóknak, kérdi ő, mint a kedvelt magzatok ? Engedd oh Apollo, hogy mindkét énekem (tehát az elsőt újból átdolgozá) az istenek kegyével célját elérje. A szellemi kincsekben meggazdagodott és szép készültségü ifjú valószínűleg 20 éves korában Thebába visszatérvén, a dalköltészet hő ápolója lett, azouban alig lépett fel költeményeinek zsengéivel, máris a Lasus iskolájából kijövő és igy attikai szólamokat használó ifjú dalnokot egykori tanítónői Myrtis és Corinna gáncsolni kezdették s főleg a szintén thebai származású Corinna érzékenyen szemére lobbantotta ezenfelül, hogy dalaiban a ínythusokat egészen elhanyagolja. Az ifjú költő előtt nem is hangzottak el nyomtalanul e gáncsszavak, mert a kapott tanácsokat később érvényre is emelte, s Corrinna a gáncsoskodásáért, midőn költőnk egy Ízben az illő modort kissé átlépni látszott, a költő mosolygó ajkairól e gyengéd megjegyzésben részesült: marokkal és nem az egész zsákkal kell vetni. x

t

lQ

l dtív f^i GTCiíofiv, ilkká /tri oAw z<o &vkáxo.

u az az, ki teged, ujjal fenyeget, ököllel ne üsd vissza; ki később azon következetlenségi hibába esett, hogy az ő nyomdokait járó és Pindarust dalaiért megtámadni, és vele nő létére versenyre szállni merészkedő Myrtist e miatt keményen megdorgálta. A nemzeti élet folytonos ébrentartása s a műveltség előmozdítására Görögország minden nagyobb városában divatban voltak a küzdversenyeken kívül a dalversenyek IS llvbivES llOVOlXOL — a melyeket mindenütt nagy fénynyel ünnepeltek, de fény- és nagyszerűségre valamennyit fölülmúlták az atheneiek, számra pedig a Boeotia tartománybeliek. Az ily dalversenyek alkalmával igen sokszor föllépő Pindarust fiatal korában néhányszor a versenytérről le is szorította Corinna, a melynek számát Suidas a költőnő életrajzában a 3-ik sorban fel is említi, Jvíxrjot <fe ntvráxis dg Xóyog, nívficcoov," a mit tagadni kár is volna, mert alaposan feltehető, hogy Corinna tisztán boeotiai táj nyelven irt költeményei sokkal nagyobb lelkesedésre és az ebből kifolyó tapsviharra ragadhatták a költői dicsőséget és babért osztó közönséget, mint Pindaruséi, ki azokban Athéné iránti kegyelet- és tiszteletét hiven megőrizte.