Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

— 11 Ezenkívül szellemi tehetségeit mily irányban tökélyesítette, erre nézve az életrajzírók határozott utasítással nem szolgálnak, azonban az is t mit eddig följegyeztünk róla, elégséges a „ßoiazCa £?.«-féle csúfnév vissza­tolására, melylyel az atticaiak irigysége- és féltékenysége azokat megbé­lyegezte, noha a boeotiai föld szülte költők dicsénekei a heliconi múzsákat számtalanszor megörvendezteték; noha a mint mondám, Athenében be­végzett tanulmányai után szellemi tevékenysége hogy mily körben moz­gott, biztos adattal nem is szolgálhatunk, mindamellett annyi alaposan és jogosan feltehető, hogy kora lángeszű férfiainak eszméi és tudományelvei előtte ismeretlenek nem voltak. így ismerte és társalgott Simonidessel, noha Eustathius 25-ik fej. 33-ik sora szerint „og <fuai xa\ ZIUMVÍSov fcovae," mely kifejezést némelyek ugy magyarázzák, hogy Pindarus ennek is volt tanít­ványa, de a chronologia ellenmond, mert Simonirles az 55-ik olvmp. 2-ik vagyis K. e. 559-k évben születvén, már akkor költői dicsfényben ragyo­gott, midőn Pindarust bölcsőben pólyák közt ringaták, tehát azért állí­tottam. hogy csak ismerte őt, a mely ismeretség, vagy az athenei, vagy a delphii díszversenyek alkalmával történhetett; társalgott vele főleg Hieró syracusai kényúr udvarában, 3—4 évig folytatott szellemdús társalgás nélkül nem vonulhatott el Pindarus ismereteinek látkorén. Ismerte Bacchy­lidest is, a mit Eusthathius előbb idézett és Thomas Magister 14-ik sora lát­szanak igazolni, s kit mint saját lábán járni nem tudót, s költeményeiben Simo­nidest szolgailag utánozni törekvőt, s mindemellett költői dicsőségére szerfölött féltékenyt, annyit azonban költeményei mégis elárulnak, hogy az eleusini titkok felavatottja, és Pythagoras tanainak követője volt. Az elsőt bizonyítják a fragm. thren. 8. hátrahagyott versei okßtos Üaits iŐojv txtTvct y.o'.kav (laIV vjTÓ /Hova" OHF((v) ftkv ßior (xsTros) xeíeirrúv, oi(h(v) <Í7 óióaőoTov uo'/úv. a másodikat pedig alexandriai Kelemen, ki Pindarust egyenesen pytha­goraeusnak nevezi Strom. V. 14. (Lásd Schnei^ewinn LXXXITI. 1.) Pindarus — ó nokká flótás <f v<( — egész önérzettel megrovandónak itél a 11-ik olvmp. 86—89. verseiben. „ffoojóff ó nokká étJcos if viy uuöorie; <5V käßooi TtuyyktoaoCa, xóoctxf? oíff uxQttvra vaovíTov .hós Tinos önt'iy« 'IfTor" Pindarusnak mind szellemi képzettsége, miud az ezzel párosult fönnkelt költői tehetsége első fellépésétől fogva oly fényben tündökölt, hogy e ki­tűnő tulajdonai őt csakhamar Görögország legelső dalköltőjévé emelék. Husz éves korában át- meg átfontolt és beható tanulmányozás és alapos készültség után lépett föl először a Delphiben tartott versenyjátékok al­kalmával, pályanyertes Hippocleas nevü ifjút dicsőítő dalával a 69-ik olymp. 3-ik vagyis K. e. 5U2-ik évbeu, a mely költeménye a pythiaiak közt a X-ik, a melynek 5—6-ik versei igy hangzanak :

Next

/
Thumbnails
Contents