Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872
— 11 Ezenkívül szellemi tehetségeit mily irányban tökélyesítette, erre nézve az életrajzírók határozott utasítással nem szolgálnak, azonban az is t mit eddig följegyeztünk róla, elégséges a „ßoiazCa £?.«-féle csúfnév visszatolására, melylyel az atticaiak irigysége- és féltékenysége azokat megbélyegezte, noha a boeotiai föld szülte költők dicsénekei a heliconi múzsákat számtalanszor megörvendezteték; noha a mint mondám, Athenében bevégzett tanulmányai után szellemi tevékenysége hogy mily körben mozgott, biztos adattal nem is szolgálhatunk, mindamellett annyi alaposan és jogosan feltehető, hogy kora lángeszű férfiainak eszméi és tudományelvei előtte ismeretlenek nem voltak. így ismerte és társalgott Simonidessel, noha Eustathius 25-ik fej. 33-ik sora szerint „og <fuai xa\ ZIUMVÍSov fcovae," mely kifejezést némelyek ugy magyarázzák, hogy Pindarus ennek is volt tanítványa, de a chronologia ellenmond, mert Simonirles az 55-ik olvmp. 2-ik vagyis K. e. 559-k évben születvén, már akkor költői dicsfényben ragyogott, midőn Pindarust bölcsőben pólyák közt ringaták, tehát azért állítottam. hogy csak ismerte őt, a mely ismeretség, vagy az athenei, vagy a delphii díszversenyek alkalmával történhetett; társalgott vele főleg Hieró syracusai kényúr udvarában, 3—4 évig folytatott szellemdús társalgás nélkül nem vonulhatott el Pindarus ismereteinek látkorén. Ismerte Bacchylidest is, a mit Eusthathius előbb idézett és Thomas Magister 14-ik sora látszanak igazolni, s kit mint saját lábán járni nem tudót, s költeményeiben Simonidest szolgailag utánozni törekvőt, s mindemellett költői dicsőségére szerfölött féltékenyt, annyit azonban költeményei mégis elárulnak, hogy az eleusini titkok felavatottja, és Pythagoras tanainak követője volt. Az elsőt bizonyítják a fragm. thren. 8. hátrahagyott versei okßtos Üaits iŐojv txtTvct y.o'.kav (laIV vjTÓ /Hova" OHF((v) ftkv ßior (xsTros) xeíeirrúv, oi(h(v) <Í7 óióaőoTov uo'/úv. a másodikat pedig alexandriai Kelemen, ki Pindarust egyenesen pythagoraeusnak nevezi Strom. V. 14. (Lásd Schnei^ewinn LXXXITI. 1.) Pindarus — ó nokká flótás <f v<( — egész önérzettel megrovandónak itél a 11-ik olvmp. 86—89. verseiben. „ffoojóff ó nokká étJcos if viy uuöorie; <5V käßooi TtuyyktoaoCa, xóoctxf? oíff uxQttvra vaovíTov .hós Tinos önt'iy« 'IfTor" Pindarusnak mind szellemi képzettsége, miud az ezzel párosult fönnkelt költői tehetsége első fellépésétől fogva oly fényben tündökölt, hogy e kitűnő tulajdonai őt csakhamar Görögország legelső dalköltőjévé emelék. Husz éves korában át- meg átfontolt és beható tanulmányozás és alapos készültség után lépett föl először a Delphiben tartott versenyjátékok alkalmával, pályanyertes Hippocleas nevü ifjút dicsőítő dalával a 69-ik olymp. 3-ik vagyis K. e. 5U2-ik évbeu, a mely költeménye a pythiaiak közt a X-ik, a melynek 5—6-ik versei igy hangzanak :
