Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1871
10 negyedik fia Zaltász nemzette Taksziszt. Tudni kell, hogy Árpádész fiai mind meghaltak, hanem unokái Falesz ' és Taszész és unokatestvérük Takszisz élnek. Tudni kell, hogy meghalt Tebelész s van Termatzusz nevű fia, ki minap tért vissza s vendégbarátunk Bultzuszszal Turkia harmadik fejedelmével és karkhászával. Tudni kell, hogy Bulcs a karkhász fia Kalésznak a karkhásznak és hogy Kalész tulajdonnév, karkhasz szó pedig méltóságnév, valamint a gülász is, mely nagyobb a karkhásznál." így Konstantin. Mennyi zavar egy csomóban! Egy munkában azt állítani: A turkoknak van Árpád nemzetségéből fejedelme; (tehát egy), és van egy időben harmadik fejedelme (tehát három); a turkok első fejedelme Árpád alávetette magát a khazár fejedelemnek; de azért a nyolc nemzetség nincs alávetve fejedelmeinek; s a „de ceremoniis aulae B." cimü művében a turkok fejedelmeihez kivánja cimeztetni a leveleket!!! Méltán sóhajtott föl a Névtelent Konstantinnal összeegyeztetni akaró Katona: Si tanta difjicultas est in Porphyrogenito secuM ipso conciliando mirandum non esse, si quaedam difficultates appareant in eodem cum Anonymo conciliando. 5 0.) E szavakból: „s a turkok ezen nyolcz nemzetsége nem alattvalói saját fejedelmeiknek, hanem szerződésben vannak, hogy háború esetére egymást segítikSzabó Károly jeles történetbúvárunk azt következteti, hogy a magyar álladalom a X. században nem egyeduralmi alapon, hanem a nemzetség-szövetségen alapult; — a következtetés igen helyes, de az idézett néhány sorból lehet ám azt is következtetni és pedig világosan, hogy csupán szövetséges kormány létezett, s Árpád utóda fővezér sem volt — ez utóbbit pedig a mélyen tisztelt ellenfél sem állítja; mert az etelközi szerződéssel ellenkezik. Ugyancsak az idézett sorokra jegyzi meg tisztelt Szabó Károlyunk: 1) hogy a nemzetség főnökei nem gyakoroltak nemzetségük tagjai fölött fejedelmi hatalmat; 2) hogy nemzetségök kormányát nem saját tetszésök, hanem csak a törvénynyé vált ősi szokások szerint vezethették, saját nemzetségök elé törvényeket nem szabhattak, az egész nemzetet illető közügyekben önállóan nem intézkedhettek, nem indíthattak háborút, nem köthettek békét, nem szerződhettek a külnemzetekkel; mert a törvényhozás joga e korban a nemzet közgyűlését illette; 3) hogy a nemzetségíők a nemzeti közgyűlés által hozott törvények őrei, a nemzeti végzések végrehajtói, a haderőnek vezérei és parancsnokai voltak saját nemzetségeiknél. 5 1) Igen tisztelt történetbuvárunk e véleményét a legutolsó betűig aláírjuk, és pedig az 1) pontot illetőleg: hogy a nemzetségfők fejedelmi hatalmat nem gyakoroltak nemzetségök tagjai fölött — azt mi is állítjuk; mert szeréntünk is minden magyar egyenlően nemes volt, az uri és jobbágyi, vagy hűbéri viszony ismeretlen volt, a törzsek birtokai adómentesek voltak, más kötelezettségök nem volt, mint a hadi szolgálat, azért helyesen fejezte ki Verbőczy a magyar jognak axiómáját ezen szavaival: non Dominorum quemquam plus, nec Nobilium minus habere de libertate. 5 2) Thuróczi szerint: nemességre egyenlők voltak (a magyarok). 5 3) S e helyzet megmaradt a királyok alatt is. Sz. István fiához intézett intésében, midőn arra oktatja fiát, hogy miként viselje magát a világi urak és vitézek irányában, igy szól: „Azok édes fiam Atyáid és testvéreid, közölök senkit se mondj szolgádnak, szolgaságra senkit se vess. Azok harczoljanak érted, de ne szolgáljanak téged." 5 4j A királyok alatt is a nemzetgyűlésben való részvét ép ugy joga és kötelessége volt a nemesség, mint a törzsfőkből alakult főnemességnek; a királyok alatt adómentesen birta jószágát a főnemes és nemes, tökéletes sajátsági, átörökítési joggal volt fölruházva a nemes és főnemes. Hogy még a vezérek korában is a nemzetségfők és később a királyok alatt a nemzetségfőkből lett főnemesek a nemesek szabadságát elnyomni igyekeztek, miről a II. Endre alatt hozott aranybulla tanúskodik, ez visszaélés, mely nem az államszerkezetben, hanem a nagyravágyó emberi szívben keresendő. A 2) pontot illetőleg: „hogy a nemzetségfők csak a törvények szerint kormányozhattak, hogy törvényeket nem szabhattak, háborút nem indíthattak vagy békét nem köthettek, s a kűlnemzetekkel nem szerződhettek, s hogy a törvényhozás joga a nemzetgyűlést illette" mind aláírjuk; de kérdjük is egyszersmind: hát királyaink — mert ezek csak monarchák voltak — tetszésök szerént intézkedhettek-e ? Törvényeket tetszésök szerént hozhattak-e? A nemzet közügyeit és a külfölddel való viszonyokat tetszésök szerént intézhették-e? sziszra vonatkozni; mert a másoló tévedéséből e hiba könnyen becsúszhatott; s ekkor Konstantin e helye igy lenne: Jutotzász nemzette Falitziszt, negyedik fia Zaltász nemzette Taksziszt a mostani fejedelmet. 5 0) Katona Hist- Duc. p. 129. — 5 l) Akad. Ért. u. o. — 5 2) Verbőczy P. I. tit. 2: V. ö. Bartal Comm. Tom. I. pag. 135. 53) Thuróczi IX. fej, 138. lap. Schwandtnernél. — 5 4) Szalay L, magy. tört. 1. köt. 86. és köv. 1.
