Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1859

Baldéra—írt dicséreteinket tán sokallaná, annak, ha a latin költőket jól érteni képes, csak azt mondjuk: „Tolle, lege." 8. Méltó tisztelet- és kitüntetésekben részesült Balde már életében, több egyházi s világi nagyok- és tudós férfiaknak nyervén meg kegyét s barátságát. Maga VII-dik Sándor pápa egy, saját fönséges mellképét föltüntető nagy arany éremmel ajándékozá s tiszteié meg a költőt: így akarván iránta 0 szentsége tanúsítani magas kegyét s tetszését ama (ugyancsak 0 szentségének íiui hódolatul ajálott) gyönyörű költeményért, melynek teljes cime: „ Urania victrix, sive animae christianae certamina adversus illecebras et insultus quinque sensuum ministrorum corporis sut, elegiaco carmine descripta ab Jacobo Balde, Soc. Jesu " E müvet már hanyatló korában írta a dicső férfiú. Az ajándékul nyert pápai kegy-érmet pedig, hálából, Neuburgban (bajor város a Dunánál) a boldogs. szűz Anyának szentelé, s oltárára függeszté: bevallván ez által, hogy kit tisztel ö, mint szentelt kobza védnökét s íhletőjét, akinek ö Isten után legtöbb kegyet köszöne, s a tőle megnyert kegyben egyszersmint fő jutalmát tekinté. — A többi dicsversek közt, melyekkel Baldét több tudós kortársa megtisztelte, fölhozunk itt egy igen szép , rövid epigrammot, melyet Baldéra egyik rendtársa, Bechtlin Kristóf írt, s mely igy hangzik: Lusisti, Jacobe, lyra : nec dulcius unquam Phoebeum digitis impulit ullus ebur. „Quisquis hic est (regeres cum fila sonantia), Flaccum E tumulo revocat (dixit Apollo) meum." Risi; quique lyra potis est sic ludere, dixi, E tumulo Flaccum non revocat, — s e p e 1 i t. 9. Azonban az ujabbkori tudósok, jelesül protestánsok is, fölismerték s méltányolák, mint illik, a páratlan „bajor lantos" költői lángeszét, dacára annak, hogy benne egyszersmint a legbuzgóbb katholikust és jezsuitát kelle szemlélniök. Ilyenek a többi között Schlegel Ágost Vilmos meg Herder János Gottfrid, mindakettö nagyhirü philolog és szépirodalmi hős. Emez kivált oly igen becsülé Baldét, hogy annak latin ódáiból tetemes részt fordított le német nyelvre s bocsátott közre az ö „Terpsichore

c

c cimü dalgyűjteményében, 1795-dik évben. Jóllehet azt is meg kell vallanunk Herderről, hogy ö fordítmányaiból többnyire éppen azon ódákat hagyta ki, melyekben Baldénak fönkelt elméje, minden nemes szivet megható mélységes érzelme, Isten- egély- egyház- és a hajdani egységes Németországért meg annak fölkent koronás császáraért lángoló szerelme leginkább tündöklik. Herder néhutt alig győzi elegendökép csudálni s magasztalni a nagy költőt. Halljuk csak, mint nyilatkozik felőle a „Terpsichore"-hoz irt Előszóban: „Starke Gesinnungen, erhabene Gedanke n, goldene Lehren, vermischt mit zarten Empfindungen für's Wohl der Menschheit und für das Glück seines Vaterlandes strömen aus seiner Brust, aus seiner innigbewegten Seele. — Wie ergrimmt ist er gegen die falschen Staatskünstler ? wie entbrannt für die gesunkene Éhre und Tugend seines Landes! Allenthalben in seinen Gedichten siehet man seine ausgebreitete, tiefe, schneidende Weltkenntniss, bei einer áchtphilosophischen Geisteswürde" stb. Kérdem, ki írhatna Baldéra