Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1859
11 Triceps et allatrare raucus; Seu Phariae crocodilus algae Flevit, propingvo laetus in hospite; Seu viperinas miscuerunt iubas, Unoque certatim paluslre Eumenidum chorus eiulatu Risere montrum; — labere, rumpere Innata pestis, rumpere carnifex, • : Viscosa pulmonum ter'edo et Jí^ Pernicies, Erebique spuma ! etc. Mondjátok meg , nem vágtat-e Balde eme dalában egészen Horatius mellé ? midőn ez (Carminum L. II, 13.) ama leroskadó s öt majdnem agyonnyomó fatörzs ellen átkozódik és mennydörög. Én, ha birává tesztek, a pálmát e versenynél is, mint sok egyébnél, minden habozás nélkül Baldénak adom. Életmódja- s táplálkozásában az itt dicsőítjük költér szigorú józanságot s folytonos egyszerűséget követe. Hivatalos foglalkozástól ment idejét csaknem mindenestül szellemének a leghasznosb ismeretek általi nemesbítése- s további kiművelésére szentelé. Hogy mily takarékosan kellett az idővel gazdálkodnia, s (a sürü ima és ájtatossági gyakorlatokat nem is említve) a munkában mennyi időt kelle töltenie, abból láthatjátok, ha fönmaradt tömérdek s jelesnél jelesb iratait szemlélitek; pedig az nem mind ám, amit Balde írt: számtalan müve tévedt el, s mént, nem az ö hanyagsága miatt, enyészetbe. 20. Balde maga felöl igen szerényen, sőt keményen szokott vala Ítélni. Sokolvasottságu, ismeretekben gazdag, és élénk leleményes eszű meg mügyakorlott ember lévén, versmüveit nem nehezen dolgozá, de nem is fölötte sebesen. Sokat és kíméletlenül törle a műben, mielőtt kibocsátotta azt: tudván, hogy sicut rnale parta, male; ita cito parta ciío dilabuntur. Irt is egy talpraesett intelmet a költészetről: „üissertatio de studio poetico", mely egy más , a bölcsészettanulók- s költéreknek szánt remekművű tanköltemény elé van függesztve ; címe emennek : „ Vultuosae torvitatis encomium , in gratiam phitosophorum ac poetarum explicatum. — Sok keserűséget szült e honszerető becsületes léleknek ama rút erkölcshanyatlás, ama tartós és iszonyú belvérengzés — a 30éves háború — mely az előbb nagy és dicső Németországot, minden jobblelküek fájdalmára, pusztítá. Nagy számmal vannak az efelöl majdnem szivrepedtig panaszkodó énekek Balde müveiben, jelesül a Silvarum Liber III- és IV-ban. Halljátok egypár szavát a Silv. L. III-us *) előtti levélből, melyet egy derék fiatal honfihoz („nobilissimo iuveni Nicolao Warsenio i (J intéz: „Germania non tam suo genio peccat quam aliorum. — Pessimo fato negligimus nostra, quod semper meliora putemus aliena. Omnium g e n t i u m móres i m i t a m u r , e t o m n i u m 1 u d i b r i u m f i m u s. Cum peregrinis v e s t i b u s m i 11 e peregrina v i t i a i nd u i m u s , t o t i d e m poenarum genera m e r i t u r i. Jam usitata praevaricatione, *j E könyvben Balde különösen „De moribus veteris ac novae Germaniae" értekező ódákat irt. 2*
