Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1857

7 valónkat, mely feledteti vélünk igen gyakran az érzéki örömöket is; ez örömérzemény annál nagyobb, mennél jobban vette igénybe a feladvány értelmünk működését, mennél igazabb ismeretünk, mennél szabatosabban haladt, és mennél hathatósb következményű lett a fárasztó működés. Valamint az értelem a képzetek világosságára, tisztaságára és valódiságára irányul, és e végett a világost ép ugy mint az igazat. az érzékit ép ugy mint az egyedüli valót keresi; szintúgy kellemes érzeményt gerjeszt az is, mi az értelmet világos, tiszta és való ismeretek szerzésében segíti. Köznapi emberek nem ismernek értelmi érzeményeket; csak tudományosan müveit embereknek sajátjai ezek, kiknél az értelem kiváló működése által gerjesztetnek föl. Értelmi érzeményeink külömböznek az érzéki és izlési érzeményektöl különösen az által, hogy ezek a kívülünk létező anyagi tárgyak minőségétől függnek, és ezek által ébresztetnek föl; mig értelmi érzeményeink egyedül értelmünk működéséből erednek a nélkül, hogy a gondolt vagy ismert anyagi tárgyaktól függnének, vagy azok külsőségeivel törődnének. A tetszés vagy nem tetszés körülményei értelmi érzeményeinknél szűkebb határok közé is vannak szorítva, — azaz: a szorgos tanulás, kutatás, kémlelés, az igaznak fáradalmas kipuhatolása, tudományos műveltség stb. határoznak itt — azért magasztosabbaknak és tisztábbaknak kell itt az örömöknek és érzeményeknek lenni, mint milyenek az érzéki és izlési örömök s érzemények. Értelmi érzemények keletkeznek: 1-ör. Értelmünk minden működéseiből, fogalmak-, ítéletek- és következtetésekből kivált akkor, ha e működéseknél az értelem kitűnő munkásságát, munkásságának szabályosságát és dús eredményét szemléljük. 2-or. Oly észrevételekből , melyek az^ értelem kitűnő jelességére mutatnak; milyen például a jó sikerült éle, éles fölfogás és mély Ítélet, ugy szinte másoknak ostoba, fonák vagy fölületes fogalmai s ítéletei is kellemes érzeményt ébreszthetnek bennünk, ha saját világos, tiszta s alapos fogalmainkat és Ítéleteinket ugyanazon tárgyról, amazokéval párhuzamba tesszük. Végre 3-or értelmi érzeményeink szaporodnak azon mértékben, a mely mértékben gyarapszik fogalmaink és ismereteink tökélye, tisztasága, rendezettsége, teljessége és alapossága, azaz: mennél inkább emelkednek ismereteink valódi rendszeres tudományra, hol fogalmaink azonságát és külömbözőségét, ismereteink lényegét, és azok természetes összefüggését világos átnézetben bírhatjuk. Valamint egyéb, ugy értelmi érzeményeink is kellemesek, kellemetlenek vagy vegyesek. Minden, mi értelmünket célszerű működéseiben segíti, kellemes; ellenben, mi célszerű törekvéseiben gátolja, kellemetlen. Évek hosszú során át küzdünk nehézségekkel, legyőzzük az állatiság ingereit, fáradozunk, lelkes buzgalommal karoljuk föl ezt vagy azt; s ha mindezt összehasonlítjuk fáradalmaink gyümölcsével, ezt igenis kevésnek fogjuk fáradalmainkhoz képest találni. „Socrates se omnium rerum ignarum et rudem esse profitebatur" — Cicero. Ez értelmi érzeményeink tisztaságát némileg zavarja egy oldalról; más oldalról meg éleszti örömérzernényeinket a gondolat, hogy a tudomány mezején szerzett kincs mégis csak önszorgalmunknak gyümölcse. Itt bírjuk a vegyes érzeményeket. Az imént emiitett észbeli érzeményektöl tágas (intellectus) értelemben, lényegesen külömböznek az észbeli érzemények szoros (ratio) értelemben. Az ész az eszmék tehetsége, az eszme a tökélynek képzete; tehát lényegesen külömbözik a fogalomtól, mely a köz tulajdonságnak képzete, az ész az érzékiség- és anyagiságtól egészen független tehet-