Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1857

6 vendöbe tisztába jönni: valamíg a léleknek belső természete lélektanilag kipuhatolva nem leszen.

u — Magyarul, a magyar tudós társaság 1847. évi kiadás. — Dr. Esser Vilmos, előbb a bonni egyetemnél, utóbb Münsterben bölcsészettanár, 1854-ben Münsterben kiadott terjedelmes lélektanában a lélek tehetségeiről igen jó irányú modorban értekezvén, előszavában emliti, hogy egyedül kedves tanítványai kedvéért fogott a munkához azon tudattal, hogy kezeikbe egy, a legfontosabb emberi ismereteket tartalmazó könyvet nyújt. A többi közt igy szól: „Vorzüglich warmein Bestreben dieses: zu einer richtigen methodischen Selbstbeobachtung, dem ersten Erfordernisse aller menschlichen Bildung, anzuleiten und dafür zu befáhigen; — — — — — — — — insbesondere zu zeigen, vvie derMensch durch den guten Gebrauch seiner höchsten Krá f te sich ausbilde, veredle, vervollkominne; durch den Missbrauch derselben aber sich missbilde, verunstalte, erniedrige, und in Laster, Elend und Schande aller Art bis zum unglucklichsten und verachtlichsten Zu standé h e r a b s i n k e ?

u A lélek összes munkássága : ismeret *), érzemény és kívánat. Megkülömböztetjük az alsó és fölső ismerőtehetséget, amazt szenvedő fogékonyságnak, ezt meg önmunkásságnak nevezzük. Az alsó ismerőtehetség kétféle: külső és belső; a külsőhöz az öt érzéket, a belsőhöz: a költői, a képzelő, a visszalétesitő tehetséget, az eszinetársasitást és törvényeit számláljuk. A fölső ismerötehetséghez : a fogalomképzést, ítélést s következtetést, az elmét, értelmet **), észt s értelmi figyelmet, melyek együttvéve a gondolkodási tehetséget képviselik. A kedély, mely alatt érzeményeink összegét értjük, kútfeje érzeményeinknek, — ezek érzékiek és szellemiek. Lássuk tehát ez alkalommal a lélektani eljárás egy példáját szellemi érzeményeinkre nézve Esser Vilmos után szabadon, vagy az ember eszes természetéből folyó érzeményeket. Valamint az alsó, ugy a fölső, vagy eszes ismeret, kellemes vagy kellemetlen érzeményeket szül. Szellemi érzeményeink többfélék lehetnek a szerint, a mint kitűnő szellemi erőnk az é s z nevezet alatt; vagy az egész fölső ismerőtehetséget, tehát értelmet és észt; vagy pedig pusztán csak az észt (ratio) mint a test- és érzékektől egészen független önálló tehetséget értjük, és vesszük lelkünk működésének alapjául. ***) Első esetben megkülönböztetjük az értelmi ésészbeli érzeményeket, avagy az észbeli érzeményeket tágas (intellectus) és szoros (ratio) értelemben. A tágas értelemben vett észbeli érzemények értelmünkből a fogalomképzés, Ítélés és következtetés ez egyedüli tehetségéből fakadnak. Hogy értelmünk működéséből épen mint érzékeink és képzeletünk működéséből érzemények keletkeznek bennünk, tapasztaljuk például: egy mennyiségtani feladvány szerencsés megoldásánál; tapasztaljuk minden oly fogalomnál, ítélet- és következtetésnél, mely tiszta, igaz és alapos ismeretünkről tanúskodik; ilyenkor sajátságos örömérzet fogja el egész *) Anaxagoras már ismerő, érzelmi és kivánó tehetséget különböztetett, utána Plató, Aristoteles, s a múlt században Kant is igy osztályzá a lélek működéseit. **) Kant kiilönbüzteté meg először t az értelmet (Verstand) és észt (Vernunft) egymástól, az észt pedig elméleti és gyakorlatira osztá. Az ész (Vernunft — ratio) érzék fölötti, magasabb, benső ismerő tehetsége lelkünknek, — mond Lichtenfells.