Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856

ERÉNY ÉS TUDOMÁNY. Scientia sine charitate inflat, Charitas sine scientia aberrat, Scientia cum charitate aedificat. S. Bernardus. I. Szemügyre vévén az emberi életet, van abban egy pár drága kincs. Szépségre szebb az égen ragyogó csillagnál, értékre drágább az arany s gyémántnál, mely birtokosait kedvessé teszi Isten s embereknél; söt még a siron tul is emlékeivel dicsőíti az embert, a hálás utómaradékot pedig ujabb tettre lelkesíti. Ezen egy pár drága kincs : az erény és tudomány. Az erény a szabad akaratnak legmagasb erőfeszítése az Isten törvényének követésében. Az erénynek kútfeje az Isten-szeretet. Kinek szivében e szent adomány hiányzik, mindaz, a mit önboldogítására keres, csak a pohárban tartogatott virág, mely szép és jó illatú lehet, de gyökere nincsen s azért nem is tartós. Az erény oly palást, mely mindenkire ráillik s egyformán ékesít. A tudomány oly szellemi hatalom, mely fölhat a legmagasb polcokig, melynek becsét s hasznát minden rend kénytelen elismerni. A tudomány olyan mint a nap, mely melegít a nélkül, hogy melegségéből vesztene; olyan mint az égő gyertya, mely ég, bár százat meg is gyújt, s annál inkább fénylik, minél többet gyújtott meg. Socrates szerint: „Az egyetlen vagyon a tudomány, s az egyedüli szegénység a tudatlanság". Hogy az ember Isten képe és hasonlatossága legyen, oda igaz tudományokkal kimüveit értelem és vallásos szív kívántatik. Az ember ugy szép, ugy méltóságteljes, ha fejében müveit elme és keblében nemes szív dobog. — Ész és szív két ikercsillag, mely az embert vezeti. Kiben egyik vagy mindkettő hiányzik, abban alig ismered föl az Isten képére teremtett embert: mert az embernek jónak s okosnak kell lennie. Ki meg nem hajol az észnek világító fáklyája előtt, kinek szive nem ismer nemes indulatokat, annak nincsen értelme és szive üres. Sz. Ágoston megjegyzi: „Az ész a léleknek szeme, de hogy lásson, épen ugy mint a testi szemnek, világosságra van szüksége." Tertullián szerint: „A szív már természeténél fogva keresztény". A szív az, melynek állandó jóságától és tisztaságától függ a cselekedetek jósága, az élet tisztasága, ezek becse s érdeme. Egyfelől a tudomány ragyogtatja fényes diadalait, és folytonos munkásságra ébreszti az embert lelkesítő isteni szikrát; más részről az erény ömleszti szelíd mennyei sugárit a szív nemesítésére. Ki csak a tudománynak szenteli valóját, és nem gondol a szív