Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856
4 nemesebb vágyaival; a ki csak Minerva templomában kiván ragyogni, de a szivnek benső jóllétében nem óhajt részesülni; a ki mindent a hideg ész számításához mér, s annak szabályai szerint kiván elintézni, de nem hallja a szivnek az emberiség érdekei iránt fölébredő sugallatait: az ily egyén csak félig-meddig felelt meg emberi magas rendeltetésének, és hasonlít ama kőhöz, mely külsőleg fényt sugárzik, de bensöleg nem bír értékkel. Az erény és tudomány karöltve boldoggá teszi az ifjúságot, megőrizvén nemcsak az ifjúság botlásaitól, hanem a férfikor tevékenységére is elkészítvén. Antisthenes, athenaei bölcs, azt mondta „nemesnek", a ki erénynyel és tudománynyal bír. Igaza van az ős Róma halhatatlan nevü szónokának, midőn a hála-érzetből Archiás védelmére tartott beszédében vitaija, hogy: „A tudományoka serdülőket táplálják, az elaggodtakat gyönyörködtetik, a kedvező karban létezőknek diszül, a bajokkal küzdőknek enyhül és vigaszul szolgálnak. Odahaza velünk nyájaskodnak, künn létünkben nem alkalmatlankodnak, velünk utaznak, a mezőn is gazdálkodnak". Halljuk csak, mit mond Seneca : „A tudományok teszik az embert jelessé és nemessé; tudományok nélkül beteg és nyomorult a lélek". De szóljon Cassiodor is: „Kívánatos a tudományok tanulása, melyek a szép természetet is fényes ruhába öltöztetik. Olt a bölcs föltalálja, mikint lehet bölcsebb. Ott a harcfia fölleli., mi növelheti s fokozhatja bajnoki bátorságát". A tudományokat a szentírás is ajálja. „Az értelmes ember tudományszerzés után törekszik. A ki hasznos oktatást hallgatni szeret, bölcsekkel társalkodik" (Példab. 15, 14, 31.). ,,A tudósok tündöklenek mint az éghajlat fénye" (Dan. 12, 3.). „A z okos embernek a r c á j á n fénylik a bölcs eség" (Példab. 17, 24.). „Ha valaki köz öletek bölcseség nélkül szűkölködik, kérje azt Istentől; ki mindennek bőséggel és szemrehányás nélkül osztogatja azt, s ennélfogva neki is megadja" (Jakab 1, 5.), Salamon az Urnák ebbeli fölhívására: „Kérj, a mit akarsz, hogy adjak neked", értelmes szivet kért, hogy igazságosan Ítélhessen. S mondá az Ur Salamonnak: „Mivelhogy bölcseséget kértél magadnak, miszerint igazán Ítélhess; ime beszéded szerint cselekszem veled, oly bölcs és értelmes szivet adok neked, hogy hozzád hasonló nem volt előtted, sem utánad támadni nem fog" (Kir. III. k. 3, 9.). A fölvilágosodás álbajnokai méltatlanabb váddal nem illetik a vallást, mint midőn arra rá akarják fogni, hogy a valódi fölvilágosodás és értelmiség fejlődését s terjedését gátolja. E ráfogás vastag és alaptalan. Mert valamint a vallás a társadalmi legtökélyesb alakulásoknak gátul sehol nem szolgált: ugy az a tudomány és valódi műveltség igazi hasznának és sükerének velejét képezte mindenütt. — A történet évlapjai hangosan hirdetik, hogy az egyház elüljárói nemcsak az egélynek védői, hanem nagyrészben a tudományosság kitűnő jelességei, vezérei, gyámnokai voltak egyszersmind minden században. A ki erről kételkedik , vesse össze az evangelium fényében helyezett Európa állapotát a pogány Asia s Africa vadonjaival. Hellasz és Latium irodalmi remekei az enyészet örvényétől hol mentettek meg, ha nem a székesegyházak és zárdák könyvtáraiban? annyira, hogy a tudós Herder is megvallja őszintén: miszerint a valódi tudományosságot tekintve, jelenkorunk csak ama morzsalékokon rágódik, melyeket ama nagy férfiak zárdáikban élve elhullattak.
