Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856

11 colas szép észrevétele szerint: „A kijelentés mitsem veszen el abból, mit az ész önmagától tudhat". Az ó szövetségben (Jerem. 2. 13.) panaszkodik az Ur, hogy izrael-népe elhagyván öt az élöviz kutforrását, más kutakat ásott magának, melyek beomladozó száraz kutak levén, a vizet meg nem tarthatják, s igy az embernek szomját nem is enyhíthetik vala. Ezen panaszos szavak ráillenek a legújabb századokra. „Az emberi ész megvetve s elhagyván a kinyilatkoztatás sziklaszilárd alapját, mint irányveszteit hajó messze eltért céljától. Minthogy a magára hagyatott észnek nem volt többé elég ereje a szenvedélyeken uralkodni, az emberiség épen akkor lön kitéve nagy megrázkódtatásoknak, midőn a felvilágosodást leginkább hangoztatta ajkain" (Religio 1855. I. félév 26. sz.). Semmi egyéb nem akasztja meg ugy az emberi előmenetelt, mint a tévútra tért műveltség. A teljesen műveletlent, mint még nem romlottat, könnyebb vezetni a valódi haladás ösvényére, mintsem azt, a ki egyoldalulag fejlődött, és félmüveltsége s fölületességében már igenleges rosszat is tön keble sajátjává. Az ind-bölcs is kimondá ezen igazságot versében : Könnyű vezetni butát, könnyebb még bölcset okokkal; Ámde a félbölcset menny ura sem vezeti. Az észnek ferde irányt adnak főleg a tévtanok buzgó terjesztői. Vannak, kik bámulandó ügyességgel el tudják lesni a műveltség kül csillámát, és keveset tudva a még kevesebbet tudók előtt valami dics-övében tűnnek föl a műveltségnek. Világos, hogy az ily szereplök által irt és mondott élcek, szóvirágok, tekervények, mind meg annyi csal-élkek, melyek a bűn és kevélység hajlaminak hízelegve, fogva tartják az értelmet s Ítéletet, az igazságot pedig elferdítik. — Az ifjú, ki nevezetesen még csak a képzeletnek tündér honában repked gondolatival, oda hajul gyanútlan a syréni hangokra, észre sem véve az álgyönyör éldeletei közt, midőn a bűvös igék öt már az egyháziatlanság és közönyösség rémséges mélyeibe sülyeszték. — Azért valamint a bájillatu virág kitárja kebelét a ráesett harmat előtt, de bezárja a nagy cseppekben hulló eső előtt: ugy az ifjú is ovakodjék a szeplős beszédek és botránkoztató mondatoktól. A tövis őrzi a rózsa szépségét: a szemérem a tisztaság szentségét. „Fiu, ha hitegetnek téged a bűnösök, ne ügyelj re áj ok" (Példab. 1, 10.). A roszak közt jónak lenni, jele a hivségnek. Dániel Babilonban, József Pharao házában Isten iránt hivek maradtak. „A kiművelt ész mindenfelé szétlöveli világossága sugárait, s nélkülözhetlen kalauza minden egyéb erőnek; csalfa irány, téveszme és céltalan cselekvénytöl ótalmaz. Ellenben a műveletlen elme a vallási s erkölcsi tévedések zavaros forrása" (Tanodai lapok 1856. 28. sz.). Valamint az elhanyagolt ész-kiművelés fattyú sarjadékainak tekintetnek: a tévelyek, babonás hit, számtalan visszaélések és hibák: ugy a csak fölületesen képzett szívnek hibás kinövései: az erkölcstelenség, botrány, hitetlenség, és különféle vétkek. „Szívből erednek a rosz gondolatok, hamistanuságok, káromlások stb." (Máté 15. 19.). Azokat, kik hitetlenségökben még büszkélkednek is, Ravignan szavaira figyel2*