Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856

12 meztessük: „Nem hinni épen könnyű dolog, de a hítetlenségre még hiúnak vagy büszkének is lenni, ez már keserű esztelenség és kegyetlen gúny". Az egély nélkül kiképezett értelem a gög székhelye, mely kevély angyalul vakmerőn Isten fölébe szárnyal, s a szivnek szerény hit s erkölcsnövényeit leperzseli" (Családi lapok 1852.). A ki szivében a gög és hiúság maszlagát ápolja, ebből Istennek kedves koszorút nem köthet. Ékesítsd föl tehát magadat az alázat ékes virágaival, fűzzed koszorúba szived buzgalmának rózsáit, hogy azt karjaikra fonva égbe vigyék az angyalok Isten elé, ki a kevélyeknek ellenszegül, és kegyével halmozza az alázatosakat. Bizonyára csak az a szó teljes értelmében müveit, a ki vallásos. Montesquieu állítása szerint: „Legjobb kezesség az ember becsületessége mellett a religio". Valóban nagy erő az erkölcs-vallásos öntudat, melyet Isten oltott belénk; ez tartja fönn a közerkölcsiséget ott, hol azt az elharapódzó tév-elvek veszélyeztetik. Montalembert nem átalló hitét Franciaország szine előtt élte legfőbb boldogságának és dicsőségének hirdetni. — Valláserkölcsiségből fejlődik az állam valódi jólléte. Ez a társadalmi öszvesimulásnak legbiztosabb kapcsa. Ez az emberiség érdekében öszpontosítván a sziveket, termi a szellemi virágokat, melyek nagygyá s dicsövé teszik a nemzetet. „Szelíd erkölcsök biztosíthatják a trónok és népek nyugalmát; a tudomány pedig szülő-anyja a műveltség szelid erkölcseinek". (Magyar sajtó 1857-diki Május 8-án). A kik tudják, hogy a vallástalanság szétszaggatja a társaság minden kötelékét, s azt vesztébe is taszítja; azoknak nem mindegy, bárminő legyen is a szellemi táplálék. Ta~ gadhatlan, hogy a világ el van könyvesülve, és sok olyan könyv van, a mi nem épít, gyomlál, írt; hanem ront és tenyészti a gyomot. Oly könyveket értünk, melyek nem a kereszténység szellemében iratvák, s a helyett, hogy az egélyt és erényt velünk megkedveltetnék, ezeket becsmérlik. Szóval: melyeknek majdnem minden betűjében az egélyt s erényt elölő gyilkos és ocsmányságot ajáló bájalaku álarc lappang. — Az érzékiséget ingerlő könyveket mint veszélyes ragályt, mint hajós az örvényt, kerüld; különben minden vigyázat mellett is könnyen mérget SZÍVSZ föl a méz között. A szemtelen s ocsmány beszédek előidézte rósz még csak árnyéka sem lehet annak, a mi a rosz könyvek olvasásából ered. A szó hamar elhangzik, de az irat megmarad. Olyan a rosz könyv mint a tüz, mely ha csak útját nem állják, mindig tovább terjed. A rosz szellemű könyvek többet ártanak, mint éhség és háború: mert ezek a testet, azok a lelket ölik meg. A szentírásban Zakariás látnokról olvassuk, hogy mennyei elragadtatása közben egy repülő könyvtekercset látott, az angyal pedig azt monda neki: „Ez azon átok, mely az egész földszinére kiterjed". Az első keresztényekről tudjuk, hogy: „Sokan azok közöl, kik bűbájos hiúságokat űztek, egybe hordák könyveiket, s nyilván mindenek szemeláttára megégették azokat, noha fölszám itatván ama könyvek ára, öszvesen ötvenezer ezüstpénznek találtatók" (Apóst, cselek. 19. 19.). A hasznos könyvek olvasása által fejlődik az elme, nemesbül a szív; áhítatos érzelmek s indulatok ébredeznek, szent kivánatok s üdvös fogadalmak keletkeznek. A jó könyvre, melly Dárius kincsénél is többet ér, ráillik sz. Máté mondata: Hasonló menynyeltnek országa a mezőn elrejtett kincshez, melyet az azt megtaláló ember eltitkol, s azon való örömében eladja minden vagyonát s