Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853

8 az elsőben képült kéreg az, mit a földtanban ös- vagy alaphegynek neveznek, képülö kömegeii (Gesteine) pedig tüzképeztéknek, vagy általánosb alkatuknál fogva jegedetteknek (krystallinische), avagy legközönségesebben szabálytalanoknak (abnorme), nem birván oly szabályos elhelyzéssel, mint a vizszármazatu utóbbiak. Hogy e kérgen mindjárt kezdetben számos egyenetlenségeknek kelle támadni, könnyen érthető: az öt képelő anyagok ugyan is külön neműek lévén, a meghűlésnél egyenlőtlen húzódtak össze, még pedig annál eltérőbben, minél jobban kihűltek: honnan szükségkép többféle megrepedései következtenek ; továbbá miglen vékonyabb vala önmagától helyenkinti lesüppedése is teljes biztossággal föltehető; valamint a vegyi egyesülésekkel járó kisebb térre szoritkozás sem Iehete minden befolyás nélkül állapotjára. — Vastagodásával megtörési és másféle megzavarási veszedelme kevesbült ugyan, de egészen eltávolítva nem lett; s az eredménynek annál nagyobbnak kelle lenni, minél hatalmasabb ok kivántaték előidézésére: azért nem ritkán látni az öshegyek kümegeit megzavarva, eredeti helyzetükből elmozdítva, s különfélekép összekeverve; valamint a támadott nyilasokon alulról fölnyomuló izzó híg anyag is nem csak kitölté azokat, hanem a vele érintkezésbe jött közelebb részeknek alkatát s összületét is gyakran nem kévéssé változtatá meg; s ebben lelhetni legtermészetesebb megfejtését a külön könemek egymásba olvadásának, miszerint t. i. alig határozhatni meg pontosan, hol végződik egyik sziklafaj, s kezdődik a másik; s gyakran egyenlő alappal, és szinte önkintesen nevezhetni bizonyos kömeget porfir, syenit, avagy granitnak, Miglen a föld légköre idegen, főkép szilárd anyagú gőzökkel telt volt, nyilvános, hogy a világosságnak rajta keresztül hatni nem lehetett, azért szükségkép setétség vala a mélység színén. (Ter. k. I. 2.) Miután azonban a durvább részek belőle kiváltanak, lehetségessé lön a világosságnak némi áthatása, mikint áthat az, bár gyengén, a legsűrűbb köd, s föllegeken is; és ide értendőnek vélnők teremtéstörténelmünk ama szavait: monda Isten: legyen világosság, és lön világosság (3. v.); mert hogy a világosság, mint pusztán anyag is, előbb létezett volna a napnál, az írással kevesbé megegyezőnek látszik, hol t. i. nem csak a föld, hanem az ég is mindjárt kezdetben teremtettnek mondatik; e helyütt pedig az ég nevezet alatt a földön kivül létező világtestek egyetemét, tehát a napot, s a többit is értendőknek a szokásos beszéd nyomán nem alaptalanul állithatni: sőt az irás szövege után is; mert különben meg nem fejthétnök, Isten mikint különzé el a világosságot asetétségtől (4. v.), azaz: mikint váltakozhaték a földön a nappal és az éjjel. — Nem is ellenkeznek a mondottak avval, hogy az irás a napot, holdat és csillagokat későbben lépteté még csak föl; mert e szavak : készílte Isten két nágy világiét (napot t. i. és holdat) és csillagokat (16. v.) alig jelentenek többet, minthogy ezen égi testek akkor tűntek föl először, s világítottak teljes fényűkben: akár, mivel a légkör már annyira megtisztult, hogy a világsugarakat nem gátlá többé; avagy inkább addiglan nem voltanak még a világításra tökélyesen kiképülve; mert igen valószínűleg mikint földünknek, ugy azoknak is idő kelle, miglen tnegalakulának, s kifejlődék bennök a világító hatal. A szilárd kéreg képülésével azonnal nem szállá le a légnek vizes tartalma is; mert erre nagyobb meghűlés kivántaték, mint elejénte ama kéregé vala: de miután ennek melege annyira lefokoztatott, hogy a viz rajta csepphíg alakban megállhata, elkezdödék a vízgőzöknek kiválása is a légkörből, és elkülönzése azoktól, melyek benne még mint gőzök visszamaradvák; s e szerint igazolva látjuk itt is az irás szavait, hol az Isten alkotólag mondá: legyen erősség a vizek közepén, és válaszsza el a vizeket a vizektől (6, v.); az erősség ugyan is e helyen nem jelenthet egyebet mint a kék eget, avagy légkört, mely erős boltozatkint látszik fölénk emelkedni; e jelentésében nem csak a magyarázók egyeznek meg általán, hanem ezt mutatja a következő szövegnek (14. 15. v.) értelme is, s ez a legtermészetesebb válfal a földön lévő, és a légben úszkáló vizek között: eddig a kék ég idegen anyagok által jobban el vala halmozva, hogy sem saját derítő színében mutatkozhatott volna. — A vizek ezen leverödésének s csepphíg állapotba mentének pedig meg kelle kezdődnie már a még sokkal magasabb hőfoknál, mint melynél közönséges körülmények közt a gőz vízzé sürüdik; mert tudva van, hogy a vízgőzök nyomás által épen ugy, mint hideg által csepphíggá válnak; a nyomás pedig, melyet akkoron a légkör okoza, az ö jóval sűrűbb volta miatt hasonlithatlanul nagyobb volt, mint jelenleg. — Továbbá a leverödött víznek mennyisége kétségtelenül tetemesb vala, hogy sem a kéregnek azon időben még csekélyebb ellenhatása miatt mindenesetre kevesebb, és kisebb mélyedéseiben elférhetett volna; hanem az egész