Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853

7 egyenlőbb állapot, s bensőbb elegyülés eszközlése végett igen valószínű, hogy melegsége egész a gözképzésig fokozott vala: és ennél fogva földünk eredeti állapolját gözne miinek s rendkívüli hőfokúnak tartjuk. — Sokan ugyan mérsékének jelenkori állandóságában ellenbizonyítékot vélnek lelni a néhai sokkal nagyobb melegére nézve; kivált miután legalább 2000 évtől óta a föld összmérsékének alábbszállását észre nem vehetni, s meg nem mutathatni; azonban a mellett, hogy a fölhozott alapok azt a legnagyobb valószínűségre emelik, a jelen korból is lehet előidézni némi nyomát, s állithatólag maradékát: ugyan is számos adatok kétségen kivül helyzék, hogy a föld beljében a hőség még most sem csekély; több helyeken t. i., bányákban különösen, és ártézi kutaknál különböző mélységben tett hömérséki visgálatok egyezöleg azt tanúsítják , hogy a föld hője a mélységgel növekszik, még pedig általánosan véve minden 100 lábnál 1. C. fokkal; mi ha azon mélységnél is, hová eddig le nem juthatánk, áll (mint nincs is ok az ellenkezőre), IVa mérföldnyi mélyen már izzó hő uralkodik, 5 — 6 mérföldnyinél pedig jelennen is még mindennek megolvadva kell lenni; ezt látszanak igazolni a világszerte elterjedt meleg források, s folyton dühöngő vulkánok is. És ezen alapszik ama közönséges nézet, hogy földünk nem egészen törnüs, hanem inkább üres gömbkint tekinthető, melynek kül, és szilárd része az egészre nézve csak vékony réteget képez, belje pedig most is izzó híg, mit némelyek középtüznek (Centralfeuer) hivnak. A föld tovább képülésének megkezdése, a mondottak után, kétségtelenül a természetileg bekövetkezett, és szakadatlanul tovább haladó kihűlésnek tulajdonítandó; mert semmi alapunk nincs, minélfogva ama gőztömegnek, melyet képeze földünk kezdetben, melegségét állandónak tehetnök föl; sőt inkább, egyéb meleg testek példájakint, hömérsékének, bár mily nagy vala is az, lassankinti alábbszállását el kell ismernünk. Az alábbszálló hömérsék rendes következménye az összébb húzódás és sürüdés lévén, a még gözföldnek is inintegyre kisebb térbe húzódni, és sürüdni kelle; mi által a külön részecskék közelebb jutván, szorosabb érintkezésbe jöttek, és képesekké levének egymásra vegyileg is hatni: e hatásnál fogva hogy egyszersmind egészen uj jelenetek merülének föl, teljes biztossággal állithatni; jelelesen általa a melegségnek a vegyi egyesülésekkel támadni szokott hatalmas uj forrása nyilt meg a földben, mely annak külröli meghűlésével folyton ellenkezett, s azt késlelteté, elannyira, hogy, mint érintők, beljében még most is igen jelentékeny a hő. Hogy a melegségi viszony szerint a testeknek halmaz-állapotja változik, eléggé ismeretes; s hogy e tekintetben a földnek nehezebben olvadó, és tűzállóbb részei, milyenek majd minden fémek, tüntenek ki először, igen természetes. — A kellő fokig haladott kihűlés által csepphiggá változott részek mint súlyosabbak a közép felé húzódlak, a tulajdonképi földnek mintegy magvát képezendök; s megkülönzödtek azoktól, melyek az alábbszállott hőfoknál is megtarlhaták még gözállapotjukat: és ez volt az első légkör. — E légkörnek kezdetben hasonlithatlanul nagyobb terjedelműnek kelle lenni, mint jelenleg; mert nem csak minden mostani létrészeit foglalá magában, hanem egyszersmind minden elemeit a későbbi növény- és állatvilágnak; ugy szinte mindazon különben szilárd anyagokat, melyekre nézve az akkori hömérsék elegendő volt még, hogy gőzalakban tartassanak; végre minden vizét is a mostani tengerek-, lávák-, folyóknak s a t., melyeknek vegyrészei ha bár akkor, mint igen valószínű, egyesülve lettek volna is már, oly magas hőfoknál mégis csak gőzalakban létezhettek. Idővel a meghűlés mintegyre tovább haladván, a légkörnek idegen részei is tetemesb mennyiségben váltanak ki, s a föld magva folyton nagyobbodók. E mag jóllehet még híg vala, nem hűlhetett át egyéb híg testek módjára egész tömegében egyenlően; mert ama keringés, mely más higságok áthülését egyenlőbbé teszi: a meghűlt, s ez által súlyosabbá vált részek alászállása t. i. és az alsó még meleg, s könnyebb részeknek fölnyomulta, benne gátolva volt, részeinek igen különnemüsége miatt; minthogy alsóbb része jelentékenyen súlyosabb anyagokból állván, a főlepen (Oberfláche) úszkáló könnyebbek soha oly mélyre nem süllyedhettek, hogy amazokat helyükből fölnyomhatták volna. Innen a fajilag könnyebb anyagoknak nagy része fedezetben ki volt téve szakadatlanul a kihűlés következményeinek; azért is hömérséköknek végre azon fokra kellett leszállnia, hol többé fölolvadva nem maradhatván, megmerevültenek. És igy az eddig híg gömb kemény burkot, vagyis kérget nyere, mely mintegyre vastagabb lett, folyton gyarapodván nem csak a légkörben megsürüdölt anyagok leszálltával, külröl; hanem beljében is a későbben meghűlő részek hozzátapadása által, mi hogy még jelennen is történik, nem épen alaptalan hiedelem: s e szerint a föld ezen első kérgének alsóbb rétegei mindenesetre későbbiek a fölsőbbeknél; és