Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852

8 13. §. További szöveg: 29 — 32. v. Prudens futuri temporis exitum Caliginosa nocte premit Deus; Ridetque, si mortalis ultra Fas trepidat. Prudens premit Deus) Igen józan fölfogása ez az isleni bölcs intézkedésnek, mely szerint a világ jövendő eseményei és saját személyünk vagy hazánk sorsának fordulatai rejtvék előttünk. E bizonytalanság arra utal minket, hogy csüggedetlenül működvén a legjobb irány felé, bármi aggasztó körülmények közt Istenben bizakodni, s tőle a jó ügyhöz segélyért folyamodni meg ne szűnjünk. Prudens, azaz: „prudenter" a premit igére tartozik. Az exüus „eventus, casus" helyett tétetik. — Caliginosa nocte pressa res a legrejtettebb s egészen beláthatlan dolognak kifejezésére igen jól szemelt képlet. — Ridetq. ele.) Istenről használt emberies szólásmód ávS^TrairuS-i-tct, mintha Isten az ö hatalma- és bölcseségének öntudatában megmosolyogná, kinevetné a jövendőség fölött túlságosan (ultra fas) aggódó embereket. A jövendők felöli túlzott aggságot Ur Jézus is megrója híveiben, Máté VI. r. 25. s köv. vv. — A szöveg magyarul: „Bölcsen takarja Isten éjhomályba a jövő időnek eseményeit; s nevet, ha tulságig retteg a halandó." 14. §. Olvassuk a mi következik: 32 — 41. v. Quod adest, meinento Componere aequus; cactera fluminis Ritu Feruntur: nunc medio alveo Cum pace delabentis Etruscum In maré, nunc lapides adesos Stirpesque raptas et pecus et domos Volventis una, non sine montium Clamore vicinaeque silvae, Cum fera diluvies quietos Irritat amnes. Qiiod adest, mem. comp. aequus) Minthogy Isten a jövendőket előttünk eltitkolá, intézkedéseinkkel mí csak a jelen viszonyokra szorítkozhatunk biztosan; jóllehet az emberi értelem és okosság a jövendők rendezésére is hat és befoly; sőt szükséges is az előrelátás, előgondoskodás: mert Tulliuskml (De orat. II, 40.) „Barbarorum est in diem (napról napra) vivere" vagyis: épen nem törődni, semmi előgonddal nem lenni a jövő iránt, ez oktalanságnál nem egyéb. Azt mondja itt uri barátjának Flaccusz, hogy a közügynek (reipubl.) jelen (ugy látszik, békés) körülményeihöz képest méltányos, jogszerű intézkedéseket tévén, s mindent jó rendbe hozván, a jövőt, mely úgyis a világ változó sorsának és szerencse hatalmának vagyon alávetve, bizza az időre; vagy, keresztényileg és Berzsenyi szavaival: „bizza az istenség vezető kezére". Mert keresztény ember nem „vak sorsol", nem „zsarnokszeszélyü szerencsét" ural daezos aTrá-Se/cí-val; hanem isteni, atyai bölcs gondviselést imád, s abban nyugszik meg fiúi hódulattal. — Caetera flum. ritu ele.) Caetera, t. i. negotia futura, a jövendő dolgok (értsd különösen az országok s nemzetek békés vagy háborús dolgait), melyek (Tiberisz) folyamkint majd rendes medrük korlátai köztt békével, csöndesen haladnak; majd megáradván, s medrükön túlcsapongván, iszonyú pusztítást okoznak. De bámuld itt az allegóriával elegy remek vTroTVTru&tg-l, melyben a legkiszemeltebb, legélénkebb részletességgel, s bÖ áradalmu hangzatos szólamattal irja le Horatiusz a kiáradt Tiberisztöl okozott dulongásokat: megemlítvén a félig elcsiszolt szikladarabokat, kiszaggatott fatörzseket, ólakat, barmokat, melyek a földagadt folyamnak bősz hullámaitól erőszakosan sodortatnak, keresztül erdőségek- és völgyeken, melyek is a sebesen örvényző elem zúgását félelmesen viszhangozzák. Mily elevenséggel adatik a képnek vég szaka! „cum fera diluvies quietos irritat amnest. i. midőn a magasra földuzzadt Tiberisz, nem fogadván ágyába a különben beléje ömleni szokott mellékfolyókat (mint JNar, Anio stb.), ezen békés vizek is (quieti amnes) visszafolyni, és mintegy fölingerülve, ők is szinte