Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852

9 kiönteni s károkat tenni kényszerítetnek a vad özönnel dühöngő (fera diluvies) Tiberisz által. A 35-dik vers végén az Etmscum szónak végső ntn tagja kiszorítást (txSXKpiO szenved, a következő versnek előhangzójávali (In) összevétel miatt. A fönnebbi szöveg magyarja: „Ügyekezzél a jelent méltányosan (aequus) elintézni; a többi ügyek majd elfolynak, mint Tiberisz , mely most medre közepén békével ömlik alá az etruriai tengerbe: majd pedig, mint vad özön, elhorzsolt köveket, kiragadott fatörzseket, barmokat, ólakat együtt hömpölyget, belezúgván hegyek és szomszéd erdők, s földuzzadván miatta a békés mellékfolyók." 15. §. Következik a 41 —48. v. Ille potens sui Laetusque deget, cui licet in diem Dixisse: Vixi! Cras vei atra Nube polurn Páter occupato, Vei sole puro : non tamen irritum Quodcunque retro est, efficiet; neque Diffinget infectumque reddet, Quod fugiens semel hora vexit. Ille potens sui etc.) Sut pofeus-nek, azaz önhatalmú, tyxgctrujs eur^, független, önálló embernek nevezték a bölcselők azt, a ki önnön hajlamai- vágyai- szenvedelmeitől magát fogva tartatni, vezéreltelni nem hagyja, hanem azokat a józan értelem és okosság törvényeivel fékezi; s önerényeire támaszkodva, a sors változásait egykedvüleg fogadja, fölhasználván mindig eszélyesen a kínálkozó időt és alkalmat; (Lásd Cic. D. Off. I, 20. igen jeles helyet.) és csak ily jellemű embert vallottak „bölcs"-nek. Az ily embert semmi bánat és aggság nem érheti, mondák ők: minthogy öt, a múltra nézve, nem vádolja öntudata mulasztásokról; a jelennel okosan él; a jövőt pedig nem tudván, miatta nem busul, nem töprenkedik; s így nyugodtan, vidáman él. Eme gyakorlati életelvnek ajálatát inás Íróknál is fölleljük, például: Seneca ep. 101; Persiusz Sat. V, 153; Horatiusz maga is többször emlegeti, mint például dalai I. könyvének 11-dikében. — In diem) itt annyit jelent, mint „quotidie", vagyis „singulis diebus". Ezen mondat: Ille potens Vixi! mely bölcshöz illő elvül ajáltatik, épen nincs ellenkezésben ama fönnebb említettük Cicerói mondattal: „Barbarorum est in diem vivere". Ott ugyanis a jövőre épen nem gondolás, a jövőnek számba nem vétele korholtatik, mint afféle oktalanság, eszélytelenség: emitt pedig a naponkinti időnek és alkalomnak józan fölhasználása forog szóban, mint kiki értheti. — Páter occupato) azaz: occupel, a 3-dik személyben értve. A sole puro-hoz nem jól illvén az „occ.upare, ellepni, elfoglalni" igének fogalma, emide t. i. vei sole pnro-hoz „illustrato" igét lehet odaérteni. — Diffinget) azaz: non immutabit, a „fingere" képzek, alakítok igéből. A szöveg magyarul: „Azon ember lészen önálló (önhatalmú) és vidám, a ki mindennap elmondhatja: Éltem! Holnap akár setét fölhőt, akár tiszta napfényt hozzon égre a Mennyatya : nem téend mégis semmit érvénytelenné abból, a mi elhaladt; sem megmásítni s nemletté tenni nem fogja, a mit egyszer elsodrott a futó idő." 16. §. Folytassuk a szöveget: 49 — 56. v. Fortuna saevo laeta negotio, et Ludum insolentem ludere pertinax Transmutat ineertos honores, Nunc raihi, nunc alii benigna. Laudo manentem; si celeres quatit Pennas: resigno, quae dedit, et mea Virtute me involvo, probamque Pauperiem sine dote quaero. 2