Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852

7 lép be a nap. E csillagzatok támadalával tehát a nyár derekát jelenti a költér; midőn már a perzselő száraz (dies sicci) ébnapok beköszöntenek, a városi élet (kivált Rómában) igen terhes, igen alkalmatlan, s a ki csak szerét teheti, falusi jószágra vonúl. A lelketlen dolgokat érzékítö furit (Procyon), és vesanus (Leo) szavak a kép elevenségéhöz nagyon sokat tesznek. Hasonló elevenséggel írja le Berzsenyink a telet: „Zúg immár Boreasz a Kemenes fölött, Zordon förgetegek rejtik el a napot; Nézd, a Ság tetejét hófuvatok födik, S minden bús telelésre dőlt." — Jam paslor nmlras etc.) A rekkenő hévség embernek baromnak egyaránt terhes és nyomasztó: előle tehát ez is, amaz is menekülni szeret, ha lehet, fák alá, erdők árnyaiba, erek s patakok mellé, hol hűsebb a lég, szomját oltani és fürödni kész az alkalom. Mily keserves lehet helyzete ily epesztő forróságban a mí sivatag s egy árva falombot sem mutatható magyar pusztáinkon a szegény marhának és pásztorának! El ne mulaszd, mint egyebütt, ugy itt is figyelni, a költői remek eléadást oly annyira jellemző választékos epilheták vagyis jelzőkre: pastor fessus, grex langvidus, Silvanus (erdők, mezők, határok öristene), horridus (borzas, vadszerü alakja miatt), ripa laciturna (mert sem suhogó szellő nem jár, sem madár a parti fákon ily forróságban nem fütyörész), venti vagi: mindannyi igen illően van rakva. A fönnebbi két dalszak magyarul: „Andromeda fényes apja mutatja már rejtegetett, (csillagának) tüzét; a száraz napok visszakerülvén, dühöng a Kis-éb s az Oroszlán bősz csillaga. A fáradt barmász lankatag nyájával a borzas Silvanusznak csalitjait és árnyait keresi, meg a patakot, melynek hallgatag partjain szellők nem csapongnak." 12. §. Folytassuk: 25 — 28. v. Tu civitatem quis deceat status Curas, et Urbi sollicitus times Quid Seres et regnata Cyro Bactra parent, Tanaisque discors. Tu civitatem etc.) Maecenasz úgy is, mint Augustusz császárnak barátja s legbenső tanácsosa; úgy is, mint ettől a Város és Italia fölügyelőjévé kijelölt egyén sokat töprenkedék s törte fejét a római állam újjászervezésén, s az uj állapatok biztosításán, mellyeket t. i. nem csak belülről (a monarchia ellen törő számos rómaiaktól), hanem külről is a szomszédos vagy egyéb ellenséges népektől kelle, vagy legalább lehete féltenie. Megemlít ily idegen és félelmesnek látszó népeket e helyen a költő; de, ugy látszik, jobban tréfából és gúnyosan. Ugyanis sem az Ázsia középkeleti szélyén lakó jámbor Szérektől, kiket Mela (földrajzának III. k. 7. fej.) „genus plénum justitiae" szavakkal dicsér, sem az egymás közt viszálkodó Tanaisz-melléki Szittyáktól nem volt oka félnie Rómának; de maguk a Baktriánok (hajdan a perzsa Cyrus király alattvalóji) sem árthattak, egyébha szövetkezve a Pártusokkal, kiknek Augustusz idétt Baktriana tartomány egy része adózó vala. — Bactra (a többes számban) máskép Zariuspe, Bactriana tartomány fővárosa volt. •— Seres), egyes sz. Ser: a mai Csina ország öslakójinak neve, azon divatos finom selyemszövettől (serica vestis, sericum velum), mely az ezentáji népektől került a római úrhölgyek ruhatárába. (Lásd a „Szér" névről Orellivs Horatiuszát, Turici, 1851. Volum. primo, pag.Slo.) •— A sollicitus „aggságos" szót, mely igehatárzó gyanánt áll, a times igéhöz értsd, t. i. sollicitus limes Urbi (Romae). — „Regnata Cyro Bactra", mint fönnebb e könyvnek 3-ik dalában 43. versében: „triumphalis Medis jura dare" stb. középigéböl képzelt multrészesülők szenvedő érteményben; sajátságos költéri szólásmód (idiotismus poet.) A szöveg magyarul: „Te azon gondoskodol, minő állapat (szerkezet) legillőbb a polgárzathoz, és aggódva félted a Várost, hogy mit terveznek ellene a Szérek, meg a Cyruszt-uralt Baktraiak, s a viszálkodó Tanaisziak."