Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852

5 telve (signatum notá) tartaték; melyből ha tölteni akartak, fölbontván száját, oldalaslag fordíták, verlebant, invertebant; s igy non anle verms cudns == még teljes, föl nem bontott, meg nem kezdett borede'ny; itt, ugy látszik, különösen Maecenasz számára tartogatva lévő értetik. — Curn ji. Maec. ros.J Ismeretes dolog, hogy amaz öskeleti szokás: lakománál haját illatos kenöcscsel áztatni, meg virágfüzért viselni fején s nyakában, görögök s rómaiaknál is divott. Én igen kecsesen helyezve látom itt Maecenasz nevét a flore meg rosarum közé. — Balanvs) „Makkot" jelentő görög szó. Itt névcsereképen (inetonymice) ama jóillatu kenöcsolaj (myrobalanon, makk-ír) helyett tétetik, mely egy arabiai vagy afrikai fának makkjaiból (vagy diójiból) sajtoltatott; azért pressa balanus, azaz: oleum s. ungvenlum e balanis expressum. A fönnirtt dalszöveg magyarja: „Maecenasz, tyrrhéni királyok ivadéka! már jó ideje vár rád nálam fölbontatlan kantában a szende (ó) bor, s rózsavirággal makk-ír (vagy makkolaj) a hajadra." 8. §. Tovább: 5 — 8. v. Eripe te morae: Ne semper udum Tibur et Aesulae Deciive contempleris arvuin, et Telegoni juga parricidae. Eripe te morae) Vagyis: eripe te de negoliis, quae te remorantur; a jövés siettetésére oly munkába-merült férfiúhoz igen alkalmasan mondatik: „eripe le morae," rántsd ki, valahára szakaszd ki magad' a késedelemből, siess hozzám. E szives meghívás igen szép tanúja a háladatosságnak, melylyel Horatiusz az ö jóltevöje iránt viselteték. — Ne semp. nd. Tibur etc.) Említ a több városok és helységek közöl, melyekre kilátás nyilt vala Maecenasz magas palotájából, különösen hármat, u. m. a Rómától keletre fekvő Tibnrt (ma Tivoli), Anio partján, kertek- s forrásvizekben igen gazdag várost, honnan udum, nedves; ehöz közel hegyoldalon feküdt Aesula, melynek lejtős határát a deciive arvnm kitételből értjük; végül a harmadik várost körülírás által fejezi ki: Telegoni juga parricidae: apagyilkos Telegonosz ormainak, hegylánczainak nevezvén azt; értetik itt t. i. a Rómától délkel, fekvő Tnsculum (ma Frascati) város, melyet, a regés hagyomány szerint, Telegonosz épített, ki atyját, Odüszszeüszt, nem tudván, hogy atyja, megölte, s azért parricida a mellékneve. Mindezen vidékeken gyönyörű majorjaik s mulatokáik voltak a római gazdag uraknak. A fönnebbi dalszöveg magyarul: „Szakaszd meg a késedelmet (ragadd ki magadat késedelemből); ne szemlélgesd örökké a nedves Tíburt, Aesula lejtős határát, s az apagyilkos Telegonosznak hegyormait." 9. §. Tovább: 9—13. v. Fastidiosam desere copiam, et Molem propingvam nubibus arduis; Omitte mirari beatae Fumum et opes strepitumque Romae. Fastid. des. cop. etc.) Folytonos jólélés, tobzódás — bár a legkikerestebb ételek- s italokkal csiklandoztassa is szájunk izét — végre undort, unalmat szül. Pliniuszkint: „Nulla est voluptas , quae non assiduitate — sui fastidium pariat." (Hist. Nat. XII, 17.) Horatiusz itten az általa jólismert maecenászi túl— finnyás asztalra példázgat. A nubibus ard. propingva moles alatt értsd Maecenasznak az Esquiliai hegyen királyi fénynyel épült roppant magasságú palotáját, mely turris tnaecenatianá-rmk hivaték, s igen szép kert övezé. Egyébiránt vedd észre, mily érezhetöleg fejezik ki e választékos szavak hangjai az épület nagyszerűségét. — Omitte mir. beatae etc.) Omitte: hagyd abba, szűnj meg csudálni, bámulni (mirari) Rómát; mintha t. i. okos bölcs férfiú szemeiben valami nagyfontosságú dolog volna annak a gazdag („beatae", mert a közvélemény „boldogságot" helyez a gazdagság birtokába) világvárosnak költséges, dús fénypompája (opes), éjjeli nappali folytonos zaja (strepitus). A fumus „füst" szót itten vagy saját érteményben vehetjük, a mennyire t. i. a számtalan konyhák, gyárak, s különféle tüzelő műhelyek kéményeiből jővén, s porral elegyedvén, csöndes idővel és rekkenő hévségben a nagy városok fölét el-