Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852

4 szabályai. Ne hallgassatok ama balga előítéletre, mintha a classikusok olvasása és fejtegetése annyi volna, mint „szalma rágás". Ezt legelőször csak „szalmafejü" ember mondhatta; kiben sem magasztosai fölfogni való eleven ész, sem aesthetikai finom érzelmesség, sem végre elegendő nyelv- és müképzettség nem vala, miszerint érteni, érzeni és becsülni tudná a művészetek legnemesbikének — a költészetnek — remekeit. Helyesen szólt minap egy tudós hazánkfia, mondván: „Tudjátok-e, mit jelent az: Ingeninm doclrina subádum? — A classicusok" (gondolom, az e rovatba tartozó keresztényeket is ide érti a tudós férfiú) „komoly és szorgalmas tanulása teszi leginkább subactummá az ingeniumot: a nélkül pedig sokat nem érünk." (Lásd Pesti Napló 1853. évi febr. 2-dikai számát a „Hellén s latin remekirodalom" rovatban.) Hogy, kivált egy horatiuszi jelesebb ódának teljes megértéséhöz nem középszerű elmetehetség és ismeretkincs kívántatik: azt a dologhoz értő ember tagadni nem fogja. S ezen ismeretgazdagság beszerzése nem egy pár heti munkába és nem csekély fáradságba került azoknak , kik azt bírni szerencsések: azonban ök eliggé s bőven is jutalmazva vannak nemes fáradalmukért ama szellemi tiszta gyönyör által, melyben a classikai műremekek fönsŐbb tökélye- és szépségének szemlélésekor részesülnek. Adja az ég! hogy a magyar tudományos iskolák növendékei mentül előbb megismerkedhessenek a keresztény Horatiuszoknak (például Balde- Sarbievszky-nek) dicső müveivel is. 5. §. Lássuk tehát a már említett ódát (Carm. L. III, 29.) „ad C. Cilnium Maecenatem." *) Átalános tartalom: Maecenaszt, az Augusztusz császártol Róma és Italia praefecturájával megtisztelt dúsgazdag lovagot, mint barátját, nyár derekán meghíja költőnk a maga (Maecenasztól neki ajándékozott) takarékos sabinumi majorjába; hogy itt, az egyszerű, de nyájas kellemeivel bájoló falusi élet ama nagy urnák egykevessé elszélyeszsze politikai gondjait, s elűzze a folytonos pazarbőségböl származó unalmat. Hogy pedig költőnk az állami ügyekkel húzamosabban foglalkozó, és a jövendő fölött túlságosan aggódó Maecenaszt mentülelöbbi látogatásra bírhassa : bölcsen és hatályosan ajálja neki, hogy a jövőt Istenre bízva, s gondjait mérsékelve, iparkodjék a jelenidőt józanul és nyugodt szívvel használni. Jövőnk a szerencse kényétől függ (úgymond a költő), melynek változó szeszélyei az ö erényedzett keblére károsan soha nem hatnak. Örömmel veszi ö a szerencse adományait: de, nélkülözni is tudván, nem kuczorog, nem siránkozik, ha le kell róluk mondania. 6. §. Ezen óda tehát meghívó barátságos levelet pótol, melybe igen velős erkölcsi igazságok és gyakorlati élelelvek vannak beszőve. Férfias, de nyájas komolyság, fölemelkedett lélekkel párosulva, teszi e dalban az alapérzeményt. Ehöz van szabva a költem **) külalakja is, t. i. Alkaioszféle dalmodor, mely fönségesb és komolyabb dolgok megéneklésére kitünöleg illik, a pompásan zengzetes mérletek miatt. A dalnak szellemével igen jó arányban és öszhangzatban áll a legválasztékosabb, képletdús nyelvezet; majd rövided velős mondatokat használván, mint bölcshöz illik: majd a képek megrendítő fönségétől támasztott lelkesedésnek szó-árjaiban ömledezvén. 7. §. Olvassuk a szöveget: 1. — 5. v. Tyrrhena regum progenies, tibi Non ante verso lene meruin cado Cum flore, Maecenas, rosarum, Et pressa tuis balanus capillis Jam dudum apud me est. Tyrrh. re<j. prog.) Függelékül (appositio) mondva a Maecenasz nevéhöz; udvarias vonatkozás történik az ö tyrrheniai vagyis etruriai királyokig (Lucnmones urbe Arretii) fölmenő ősnemzetségére, melyben ezen úr mindig büszkéikedék. — Non ante ver. I. mer. cado) Lene mernm alatt gyönge, szende, azaz: könnyü-italu, jóféle ó bort érts; ellenkezője: dururn, acre, asperum vinum. A cadux (kanta) azon, többnyire cserép és szükszáju, de öblös edény, melyben a már elszürt bor beszurkolva s pecsé*) Maecenasz characterét lásd elig avatottan kifejtve a m. t. társaság által Pesten 1833-ban kiadott Horatius z Levelei czimii derék könyvben. Költem = poéma; mint kell-e/H, foly-am, tart-«m stb. Költemény — fictio, figmentum. Költ elem vagy költ észel = poesis.