Cadar - Csizmadia (Gyászjelentések, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)
Cserhalmy József
D. a ü. jYaejyfiszfePefü hjázfonök îlr ! Omnia orta decidunt. Ezen szavakkal kezdem a szomorú megemlékezést, az »elsiratást azon szeretett rendtársunkról, kinek ajkán a fönnidézett szavak többször elhangzottak, s kinek hatalmas phisikuma, lelki-ereje emberi számítás szerint hosszú élet-időt látszott Ígérni. Ámde az isteni gondviselés, kinek utjai kiszámíthatatlanok, megczáfolta emberi számításunkat, s a férfikor delén, munkás évében szólitá magához kedvelt testvérünket, ţit. Cse^halmy Józsefet a debneezeni k. v. ház főnökét, a gymnasium igazgatóját munkás és áldásdus életének 53-ik évében. A boldogult tiz évvel ezelőtt jött ide Kecskemétről, hogy átvegye a kettős hivatal terhét, a ház és a gymnasium vezetését. Kiváló buzgalmat fejtett ő ki a ház anyagi ügyének rendezésében is, de fő figyelmét a gymnasiumra forditá, melynek 8 osztályúvá való kiegészítésének eszméje az ő igazgatósága alatt érlelődött és a folyó évben már-már a megvalósulás stádiumába lép. Súlyos betegsége idején is sokszor foglalkozott azon gondolattal, hogy csak azt az időt szeretné még megérni, melyben a rendház és a gymnasium újra épített alakjában adatik át a nevelés- és oktatás-ügy magasztos czéljának. A megboldogult az 1898. év kora tavaszán kezdett betegeskedni és baja egyszerre oly súlyossá vált, hogy minden munkával fel kellett hagynia. Házi orvosunk fáradhatatlan, sikeres gyógykezelésének volt eredménye, hogy betegünk a tanév végén ismét munkába állott és miután elvégezte évzáró jelentéseit, sietett el Debreczenből a Kárpátok közé, hol teljes felgyógyulást remélt találni. Innen azonban csakhamar visszatért bágyadtan, megtörtén s miután kipihente az ut fáradalmait, ismét útra kelt Dunántúlra, hogy meglátogassa — talán utoljára — testvéreit, rokonait. Itt körülbelül három hetet töltött és annyira megerősödve tért vissza, hogy a tanévet megnyithatta és, bár a gyengeség néha elfogta, járt iskolába, elintézte a házi és gymnasiumi ügyeket. A városban általában tisztelt és becsült férfiú volt ő. A debreczen- vidéki tanári-kör alelnökét tisztelte benne. Rendtársainak gondviselő főnöke, testvére vala, az ifjúságnak pedig szeretett atyja, vezére, a melynek erkölcsi és szellemi gyarapodása mindig kiváló gondját képezte. Mint igazgató, a felsőbb hatóság kitüntető elismerését is kiérdemelte, s egyideig a debreczeni tankerület helyettes főigazgatója volt. Októberben kezdődött gyöngélkedése
