Cadar - Csizmadia (Gyászjelentések, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)
Cserhalmy József
folyamán még mindig szeretett mindent maga végezni, habár rendtársai szívesen fölajánlották neki szolgálatukat. Ilyen gyöngélkedő állapotban, zord őszi időben kiment Diószegre szüretelni. Haza jővén, meglátszott rajta a kimerültség. Deczember 8-án panaszkodott háziorvosunknak, a ki naprói- napra háromszor-négyszer • is meglátogatta betegünket, panaszkodott, hogy lábai kezdenek dagadni. Az orvos tanácsára lefeküdt, remélve, hogy ez a daganat csak múló baj. E közben folyton kínozta őt az asthma, úgy, hogy már deczeember végén annyira elgyöngiiltnek látszott és oly rosszul érezte magát, hogy buzgó áhítattal meggyónt, megáldozott és az utolsó kenet szentségét is fölvette. Február 15-éig majd súlyosbodott, majd könnyebbült az ő állapota. Sokat szenvedett a boldogult és már maga is kívánta ezen szenvedéseinek végét, a halált. Február 13-án, a reggeli órákban kezdődött a halál-tusa. Mély álomba merült, a melyből néha-néha, egy-egy perezre ébredt föl. Erős testi szervezete sokáig vívódott a halállal, mig 15-én reggel három órakor visszaadá nemes lelkét Teremtőjének. A díszes ravatalt a helybeli első temetkezési-egylet a társház oratóriumában állította föl, melyre megboldogult rendtársunk teljes papi díszben koporsóba helyeztetvén, közszemlére ki tétetett. Halálának hire gyorsan futotta be az egész várost. Mindenfelé benső megilletődéssel fogadták az általánosan tisztelt férfiú halálát. Eltemettük őt február 16-án délután négy órakor, a város intelligen- cziájának részvéte mellett. A beszentelést és gyászszertartást inéitóságos és főtisztelendő Wolafka Nándor debreczeni prépost-plébános, v. püspök végezte teljes segédlettel. A debreczeni k. r. Ház fájdalmában részt vettek közel szomszédos testvéreink. Nagy-Károlyból eljöttek a temetésre: nt. Hám József főgymn. igazgató, Nádor Béla és Csóti Márk; Sátor-Alja-Ujhelyből nagyt. Molnár Pál ház-főnök, főgymn. igazgató és Bartek Lajos. A boldogult iránti tiszteletnek és szeretetnek jelei voitak azon koszorúk, melyeket egyesek és testületek helyeztek az elhunyt koporsójára. A társadalom legelőkelőbbjei, a református püspök, a főispán, a kir. tábla elnöke, egy tábornok, a polgár- mester és egyéb hivatalok főnökei, a tanár-világ, a tisztelők és barátok nagy sokasága jelentek meg a temetésen s fejezték ki részvétüket a boldogultnak halála fölött. Az engesztelő szent mise-áldozatot az elhunytnak lelki üdvéért mélt. és főtiszt. Wolafka Nándor mutatta be teljes papi segédlettel. Valamint a temetésnél, úgy a gyászmise alatt a gyinnasiumi ifjúság szép énekben búcsúzott el szeretett igazgatójától. Boldogult rendtársunk lelkét nt. Házfőnök urnák és szeretett rendtársaimnak rendi szabályainkban előirt szent mise-áldozataiba s imádságaiba ajánlom Debreczen, 1899. április 3. Nagytiszteletü Házfőnök Urnák tisztelő rendtársa Vas I^áttoly, h. házfőnök. CSOKONAINYOMDA. DEBRECZLN, 98—1464
