Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
V. A Szombathelyi Egyházmegye és a nemzetiségi kérdés
Esperesi kerületének helyzetét legreálisabban talán Bertalanffy Gyula lékai esperes értékelte. A kerületéhez tartozó Rőtfalva kapcsán megjegyezte, hogy magyar nyelvből a vizsga gyengén folyt le, miután a tanító nem tudott magyarul. Borostyánkőn és Lékán viszont lettek eredményei a magyar oktatásnak. Léka esetében az esperes kiemelte, hogy a magyar nyelv tanítása olyan jó eredménnyel társult, „hogy [az] iskolából egy tanonc a kőszegi gimnázium első osztályába, egy másik a polgári iskolába lön felvéve”.227 A tanítóképezdéket már az 1868:38-as népiskolai törvény alapján is kötelezték arra, hogy a leendő tanítókat olyan szinten oktassák a magyar nyelvre, hogy a hallgatók magukat szóban és írásban ki tudják fejezni, ezt az 1879-es a magyar nyelv tanításáról szóló törvény pusztán csak megerősítette.228 A püspök buzdításai ellenére a magyar nyelv oktatásának elterjedése mégis csak nagy nehézségek közepette ment végbe. Az 1879-es törvény után többször figyelmeztette tanítóit annak betartására. Mindezek mellett a vármegye kezdeményezésére a minisztérium Szombathelyen úgynevezett magyar nyelvi póttanfolyamot hirdetett azon tanítók számára, akik az 1868-as törvény szerint tanításra jogosultsággal bírtak. A nyári szünidőben megrendezésre került, záró és képesítő vizsgával végződő, hathetes tanfolyam idejére a tanítók napidíjban részesültek. Utazásukat az iskolafenntartók, a községek, illetve az egyházközségek finanszírozták.229 A számos magyarul nem tudó kántortanító léte igencsak kényes helyzetet teremtett a püspökség számára. Az 1879-es törvény türelmi ideje 1883-ra lejárt és ehhez az időponthoz közeledve egyre gyakrabban fordultak a különböző plébánosok, kántortanítók a püspökhöz felmentésért. Az egyik első ilyen kérelmet Illés Lerenc adta be, aki az 1874-ben felmagasztalt lékai iskola tanítója Kirchkopf János ügyében írt: „nevezett egyén ugyan nem tud tökélyetesen és tisztán magyarul, de azért érti és tanítja kellőleg a magyar nyelvet”.230 227 SzEL,AC 1684/1876. 228 MTt 1879-1880. 1879:18. te. 1 .§ 229 SzEL, AC 1408/1881. Vas vármegyében 1881-ben a póttanfolyamra 49 tanító jelentkezett. 230 SzEL, AC 1408/1881. Ok, 93
