Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
V. A Szombathelyi Egyházmegye és a nemzetiségi kérdés
vasókönyv olvasásában, mely a hasonló értelmű vend iskolai olvasó könyvvel hasonlíttatik össze - pontosul - és a magyar szavak elsajátításában [merül ki].” Ott azonban, ahol a tanító magyar anyanyelvű volt (Muraszombat, Tiscina, Hidegkút, Martyánc Pecsaróc, Szentbenedek) a magyar nyelv oktatása jobban haladt: a gyerekek legalább magyarul olvastak, s tanultak magyar szavakat. Igaz - mint ahogy Hűli Ferenc megjegyzi mivel a tanítók a legtöbb iskolában nem rendelkeztek képzettséggel, az oktatás hatásfoka csekélynek bizonyult. Felsőpetrócon a hívek egyáltalán nem tudtak tanítót felfogadni, így egy „értelmesebb fárabeli egyén tehetsége” szerint végezte az oktatás nemes feladatát.224 A felsőpetróci helyzet odáig fajult, hogy nem sokkal a jelentés elküldése után a vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatot tett az iskola bezárására, illetve vándortanító fogadására.225 Illés Ferenc esperes, aki a horvát és német iskolák tanfelügyelői tisztét is betöltötte, ezzel a mondattal jellemezte kerületének helyzetét: „A magyar szellem pedig iskoláinkban oly kitűnő, hogy a tősgyökeres magyar nem bír nagyobb és melegebb öntudattal, mint német ajkú tanoncaink.”226 A leveléhez mellékelt táblázat szerint a gyerekek zöme tanulmányai befejeztével ki tudta fejezni magát magyarul, azonban az oktatást itt is nagyban nehezítette az iskolák szegénysége, valamint a tanítók felkészületlensége. Táblázatának egyik jellemző mondata, hogy az „osztály olvas, ír, fordít és egy keveset ért is magyarul (!)”... Hasonló eredményekről számolt be Frideczky György, a horvát ajkú iskolák tanfelügyelője is: a ’’rohonci esperesi kerületben létező horvát ajkú iskolákban múlt 1875/6 isk[olai] évben a magyar nyelv az illető kántortanítók által mindenütt jó sikerrel taníttatott”. Saját állítását némileg azonban maga is megkérdőjelezte, amikor a tanítók nyelvismeretéről így írt: „A magyar nyelvet a kerületünkbeli horvát ajkú iskolák tanítói mind bírják, és pedig a csajtai, incédi, nagy-nardai és felső-csatári tökéletesen, a csémi és szabari gyöngébben, de a jóakarat ezeknél sem hiányzik.” 224 225 226 SzEL,AC 543/1876. SzEL.AC 673/1876. SzEL, AC 872/1876. 92
